Xunzi egy híres konfuciánus mester volt a fejedelemség korának végén, aki ezen túl egy kiemelkedő materialista is. Xunzi tanítványainak sorából két gondolkodó emelkedett ki: Han Feizi és Li Si. Han Feizi a legista iskola vezető alakja lett. Li Si pedig a Qin-dinasztia első császárának, Qin Shi Huangnek a főminisztere volt, aki nem csupán a politikai, hanem az ideológiai egység megteremtésére is törekedett.
Xunzi egész életében sok fejedelemségben járt tanítani. Az ötvenévesen érkezett Qi-fejedelemségbe, ahol valószínűleg ő volt a korabeli műveltség híres központjának, Jixia Akadémiának az utolsó nagy gondolkodója, ami a mai Shangdong tartomány Linzi városa közelében feküdt. Az akadémiában Xunzi más iskolákkal megvitatta filozófiáját és véleményét. Qin és Zhao fejedelemségbe is járt, és Chu fejedelemségben maradt haláláig.
A korábbi konfucianizmus elvei alapján Xunzi egybegyúrta más iskola tanításait és megalakította saját ideológiai rendszerét. Xunzi hozzájárult a korai materializmus fejlesztéséhez és megírta Xunzi című könyvét, aminek 32 része van és többségét maga írta. A könyv tartalma filozófia, logika, politika, erkölcs és így tovább.
Xunzi legismertebb tétele szerint az ember eredendően rossz. Ez szöges ellentétben áll Menciusznak az eredendő emberi jóságról szóló tanításával. Az írástudók iskoláján belül Xunzi gondolatrendszere Menciusz tanainak antitézise. Vannak, akik szerint Menciusz a konfucianizmus baloldali, míg Xunzi a jobboldali vonulatát képviselte. Ez az állítás, noha van benne valami, túlságosan leegyszerűsített általánosítás. Menciusz baloldali volt abban a tekintetben, hogy elsősorban az emberi szabadságot emelte ki, ám fontosnak tartotta a morálfeletti értékeket, ami közelebb vitte a valláshoz, ez pedig jobboldali elem. Xunzi jobboldalisága a társadalmi ellenőrzés hangsúlyozásában mutatkozott meg, viszont naturalista nézeteket vallott, tehát nyíltan szembefordult a vallással, ami baloldali vonás.
A Xunzi című könyv első része a tanulás fontosságáról szól, kínaiul a neve Quan Xue, amelyben Xunzi azt írja, hogy a tanárok fontos helyen állnak az oktatásban és egy állam fejlesztésének fontosnak kell tartania a tanárokat. Ugyanakkor jó lehetőségeket kell nyújtani a tanároknak. Mert a tanítványoknak példát mutatnak a tanárok.