Volt egyszer, hogy Mengchang őméltósága kiküldetésre utazott a Qin fejedelemségbe több mellészegődött embere kíséretében. A Qin fejedelemség vezére, Zhao király ott akarta marasztalni Mengchangot, és miniszterelnöki tisztséget ígért neki. Nem volt mersze megsérteni vendéglátóját, és kénytelen-kelletlen elfogadta a király ajánlatát. Nem sokkal később a Qin fejedelemség királyának, Zhaónak a miniszterei és más beosztottjai azt mondták, hogy nem lenne jó, ha Mengchang ott maradna náluk, mondván, ő a Qi fejedelemség udvarházából származik, hatalmas földbirtok áll rendelkezésére, és nagy családja van a Qi fejedelemségben. Ebből ők arra a következtetésre jutottak, hogy nem önszántából állt a Qin fejedelemség szolgálatába. Qin királya elfogadta környezetének érvelését, s megváltoztatva döntését, őrizetbe vette Mengchang őméltóságát és kísérletének tagjait. És ürügyet keresett, hogy megölethesse őket.
Qin királyának, Zhaónak volt egy szeretett ágyasa, akinek mindent megadott, bármit is kért tőle. Mengchang egyik embere elment az ágyashoz, hogy segítséget kérjen a megmentésükhöz. Az ágyas ígéretet tett arra, hogy eleget tesz kérésüknek azzal a feltétellel, hogy megszerzik neki a Qi fejedelemség különleges kabátját, ami a fehér róka préméből készült. Ez nagy gondot jelentett Mengchang őméltósága számára, hiszen a Qin fejedelemség udvarházába érkezve rögvest az ágyas férjének, Zhao királynak ajándékozta ezt a szőrmekabátot. A nehéz helyzetben Mengchang kíséretének egyik tagja azt mondta, hogy ő vissza tudja szerezni a kabátot, és ezzel ment is dolgára.
Kísérőjéről kiderült, hogy tapasztalt betörő, aki a kutyáknak kialakított lyukon keresztül szokott bejutni az épületekbe. Megtudta, hogy Zhao király túlzottan féltette ezt a szőrmekabátot, és így nem volt szíve viselni, ezért kincstárába helyezte el. Holdfényben az őrök figyelmét kijátszva sikerült bejutnia Zhao király kincstárába, és könnyedén el tudta lopni a kabátot a fejedelem ágyasának, akinek nagyon tetszett az ajándék. Az ágyas győzködésére Zhao király végül visszavonta Mengchang kivégzését, és kilátásba helyezte, hogy két nap múlva útnak indítják Mengchangot és kíséretét a Qi fejedelemség felé.
Mengchangék nem szívesen maradtak tovább a Qin fejedelemségben, és az éjszaka leple alatt keleti irányba a Qi fejedelemség felé siettek. Amint a Qin fejedelemség keleti kapujához érkeztek a Hangu-hágónál, már éjfélre járt, és bezárták a kaput. Az előírás szerint minden nap csak korán reggel nyitották ki akkor, amikor a kakas kukorékolt. Kezdett rajtuk úrrá lenni az aggodalom, amikor egyszerre csak kukorékolást hallottak. Ekkor a kapu mindkét oldalán minden kakas rázendített. Később kiderült, hogy Mengchang kíséretének egy másik tagja nagyon jól tudta utánozni a kakast, és az első kakaskukorékolást ő hallatta. Bár a hágó őrei furcsának találták a korai kukorékolást, mégis kinyitották a kaput, és átengedték a menekülőket.
Amikor reggel a Qin fejedelemség királya, Zhao tudomást szerzett arról, hogy Mengchangék elmenekültek, azonnal üldözőbe vette őket. Ámde már késő volt, hiszen Mengchangék akkor már több órára voltak a kaputól.
Mengchangék kutyaként besurranva és a kakas kukorékolásának utánzásával jutottak haza a Qi fejedelemségbe.
Ezt a történetet Sima Qian „Történeti feljegyzések" című művéből, az első kínai történelmi könyvből idéztük. Az „úgy kukorékol, mint a kakas, és úgy csen, mint a kutya" mondás apróbb trükkökre, vagy olyan emberekre utal, akik ilyen trükkök tudói.