A 618 és 907 között fennállt Tang-dinasztia az ókori kínai költészet aranykora volt, több kiemelkedő költő teljesítményeként a világirodalom legkiválóbb alkotásai közé tartozó számos nagyszerű vers született akkoriban. Bár már több mint 1000 év múlt el a Tang-dinasztia bukása óta is, az emberek mégis nagyon kedvelik az egykori költőket és verseiket. Mint például a szent költőnek nevezett Li Bait.

Li Bai 701-762 között élt. Gyermekkorában sok könyvet olvasott és tanulmányozott, és már akkor nagy irodalmi tehetség volt. Szeretett barátkozni és utazgatni. Életének nagy részét utazással töltötte. Az akkori császár nagyra értékelte tehetségét, el is hívta a császári udvarba és irodalmi ügyekkel bízta meg Li Bait. Hivatalba lépése után röviddel lemondott tisztségéről, mert nem tetszett neki a hatalmasok, az elöljárók és az előkelők viselkedése és cselekedetei. Tovább folytatta utazgatását és vándorló életmódját. Ekkor zűrzavar tört ki az országban. Li Bai is belekeveredett, száműzetés lett a büntetése. Miután rehabilitálták, megint az utazgatást választotta. Végül betegségben meghalt.

Li Bai alkotásaiban bőven merített a népi irodalomból, a népmesékből, közmondásokból, szólásokból, hiedelmekből, adomákból, dalokból, mesékből. Olyan különös, tömör stílust alakított ki verseiben, amely kevés szóval, de pontosan fejezi ki az ábrázoltak lényegét. Rendkívüli irodalmi tehetséggel olyan költeményeket alkotott, amelyek különlegesen impozáns, romantikus nagyszerüséggel, érzelmekkel vonzzák és nyűgözik le az olvasókat. Ezért Kínában kiváló romantikus költőként tartják számon.

Li Bai versei elválaszthatatlanok sajátos egyéniségétől, utazgató életmódjától, vándorlásai közben átélt élményeitől. Nem sokat foglalkoztatta saját érdeke és hírneve, annál inkább az ország történelmi sorsa, és a politikai események. Versei erősen szubjektívek. Főleg férfias, szilárd, határozott és tetterős jellemét, bátorságát, és nagylelkűségét ábrázolják. Versei ugyan olvashatóak referenciálisan is, hiszen konkrét, valóságalapú költeménye is van, ám Li Bai csapongó elméje nagyrészt szenvedélyes érzelmek formájában tudta kifejezni magát. Költeményei fantasztikus érzelmekkel, ábrándokkal és képzeletekkel vannak tele. Li Bai alkotásaiban világosan elmondja eszményeit, és panaszát, bírálatát a korabeli hatalommal szemben. A dísztelen, improvizációnak ható versei a költőnek a megszokottól eltérő, fényes, tisztességes, becsületes egyéniségéről árulkodnak.

Szenvedélyes érzelmei és gazdag élettapasztalata a költő alkotásainak alapvető alkotóelemei. A szabad, kötetlen stílus jelenti a verseinek lelkét. Mind a Borivásról című verse környékén, mind pedig később írt lírai költeményei hűen tükrözik a költő valódi érzelmeit. A Borivásról című versének pedig, címe ellenére, kifejezetten ez a témája.

Akkor írta ezt a verset, amikor a nagyra törő Li Bai nem bontakoztathatta ki tehetségét, nem valósíthatotta meg nagy politikai céljait. Ezért bort iszogatva leírta lelkivilágát. A vers (Szerdahelyi Tamás fordításában) így kezdődik:

„Nem láttad, uram,

a Hung folyam hulláma fenn ered az égben,

s tengerbe rohan, hogy vissza sose térjen.

Nem láttad, uram,

nagy csarnokod tükrében sok fehér hajszálad?

Reggel selyemfeketék, este hóvá válnak."

A verskezdet a költő sóhaja a gyorsan múló és soha vissza nem térő idő miatt. Bánatos sóhaj az emberi élet rövidsége, a gyors megöregedés miatt. De Li Bai nem lemondóan folytatja a verset, mert ez következik:

„Hogy elérhesd vágyadat, éjjel örömök közt,

holdfényben ne hagyd soha üresen kupádat!

Égadta tehetségem hasznot kell hogy hozzon."

Ez a rész látszólag a mulatozást élteti, a nagyra törő, derűlátó Li Bai azonban költői nyelvstílusával az emberi életről és önmagáról szól szinte himnikus magasságokban. Ekkor írta le a költői öntudat emlékezetes kifejezését: „Égadta tehetségem hasznot kell hogy hozzon".

Az utolsó részben található a következő mondat: „az ősidők bánatát lemossuk ma szépen." Ez azt jelenti, hogy mindnyájan együtt kell megszüntetnünk az ősidők bánatát.

Nem lehet egyetlen vers elemzésével bemutatni a szent költőnek nevezett Li Bait. Versei nagy hatással voltak kortársaira is, és azóta valamennyi generációra. Li Bai azon költők közé tartozik, akiknek a versei széles körben ismertek és rendkívül kedveltek.