Szeretnénk bemutatni az ókori kínai irodalom egyik meghatározó idillikus költőjét, Tao Yuanminget és egyik maradandó remekét, Az őszibarack-virágos forrás című versét.

A kínai irodalomtörténelemben van egy, az idillikus költészettel fémjelzett korszak, mikor az alkotók nagyrészt a világtól elzárkózva éltek, verseikben főleg a vidéki, pásztori életet ábrázolták. Az eszményien szép világ megjelenítésén túl bírálták a társadalom sötét oldalát, kifejezésre juttatták elégedetlenségüket a társadalom visszásságaival, a hatalommal való gyakori visszaélésekkel. Tao Yuanming is az idillikus költők közé tartozott.

Tao a Keleti Jin-dinasztia végén, időszámításunk kezdete után 365 és 427 között élt. Előkelő, de elszegényedett családba született, gyermekkorában a nagyra törő fiú sok tudást, gazdag ismeretanyagot halmozott fel, és egy idilli társadalom iránt táplált illúziókat. Akkoriban a közélet azonban korrupcióval volt átitatva. Tíz éves tisztségviselése során megfigyelte a hatalommal való visszaéléseket és a közéleti botrányokat, nagy politikai céljai pedig megvalósíthatatlanná váltak. Így aztán Tao Yuanming úgy döntött, hogy távol tartja magát a korrupt bürokráciától, és visszavonul a politikai élettől, megőrizve tisztességét és becsületét. A világtól elzárkózva élte a falusiak életét.

 

Tao hivataláról való lemondása és elvonulása mutatja a sötét társadalommal szemben táplált ellenérzéseit, hogy nem akart részt venni az erkölcsileg romlott, mocskos hivatalnoki játszmákban; egyben a kor valóságából való kiábrándultságát is tükrözi. A több mint két évtizedes vidéken töltött életében Tao maga is művelte a földeket, élvezte az idilli, gondtalan élet nyújtotta örömöket, a vidámságot. Számos olyan verse és ódája született ekkor, melyek az elbűvölő vidéki tájat, a szorgos falusi munkásokat és a békés, nyugalmas falusi életet dicsőítik. Tao Yuanming volt a kínai idillikus költészet megteremtője. Alkotómunkásságának köszönhetően a kínaiak még jobban megismerték a pásztori költészet magasztos elemeit. Egyszerű természetessége, az érzelmeket a tájjal összeszövő ábrázolásmódja és esztétikai irányvonala példaképül szolgál az utódok számára.

Tao Yuanming költeményei különleges művészeti stílusukkal rendkívüli értéket képviselnek. Alkotásaiból az egyszerűség és a természetesség, a szívélyesség és a tisztesség sugárzik. Hűen érzékeltette a földművelők szerény életkörülményeit, de örömeiket is. Az életképszerű elbeszélő költeményeiben akaratlanul is kifejezte jólelkűségét. Versei magasztos dolgokat ábrázolnak, finoman fonódnak egybe a konkrét tájak az érzelmekkel, ami elgondolkodtató, és tanulsággal szolgál az olvasók számára. Tao költői nyelvezete egyszerű, természetes, cirádák nélküli. Életszerű, eleven, érthető, tömör szavakkal alkotta műveit.

Tao Yuanming számos verse maradt ránk, egyik legismertebb ezek közül Az őszibarack-virágos forrás. A szerző ebben az alkotásában elképzelt egy ideális társadalmat egy elbűvölő élettérben, ahol nincs király, nincsenek adók vagy más közterhek, nincs zűrzavar, mely a dinasztiaváltás velejárója. Ebben a világban az emberek együtt dolgoznak, és boldogan élnek. Egy nyugalmas, harmonikus társadalom eszményképét állítja szembe a zsarolás, rablás, nélkülözés közösségével. Ezzel fejezi ki a költő a békés, boldog élet iránt érzett őszinte megbecsülését és egy igazságos társadalom utáni hő áhitozását.

Az őszibarack-virágos forrás vers egy mesebeli világot ábrázol. Tao páratlan szellemiséggel jeleníti meg a tájat, az embereket, egyszerű nyelvezetével egy színpompás, de emberi életképet elevenít meg. Ez az eszményi világ ott él pontosan Tao Yuanming szívében.