A következőkben a klasszikus kínai irodalomból mutatjuk be a Keleti Han-dinasztia végén, a Jian'an-korban, azaz az időszámításunk utáni 196 és 220 között élt kiváló irodalmárt, Cao Zhit (magyar átírással: Cao Cse) és „A Lo-folyó tündére" (Ode to Goddess Luo) című művét (ford. Szerdahelyi István, „Cao Cse versei", Európa Könyvkiadó, 1960).

Cao Zhi a Keleti Han-dinaisztia korának végén, vagyis 192 és 232 között élt, és Cao Caónak (mai nevén Wei Wudi), a Wei-dinasztia császárának harmadik fia volt. Már gyerekként kitűnt irodalmi tehetségével. Dölyfösségének köszönhette, hogy a fiatal Cao Zhi vesztesként került ki a trónért folyó küzdelemből. Később édesapjának és bátyjának üldöztetése miatt súlyos depresszióba esett, és örömtelenül halt meg.

Cao Zhi verse, a „Rögtönzés hét lépésre" (The Quatrain of Seven Steps) egy drámai, megható stílusú költemény. Bátyja, Cao Pi ezer módon üldöztette és mellőzte Cao Zhit, hogy megszilárdítsa császári hatalmát. Egy alkalommal Cao Pi arra kényszerítette öcsét, Cao Zhit, hogy irodalmi tehetségének bizonyításául írjon egy verset hét lépés megtétele alatt. Amennyiben ezt nem tudta volna megtenni, a császár bátyja a császár félrevezetésének vádjával halálra ítélhette volna. Cao Zhi jól tudta, hogy bátyja ki akarja végeztetni őt. Bánat, felháborodás és lelki bántalmak közepette fogalmazta meg a „Rögtönzés hét lépésre" című remekművét. A vers a bab főzését hasonlítja a két testvér viszonyához. Babszalmát gyújtanak a fazék alatt - szól a vers. A bab a fazékban fő, és közben azt sírja, hogy édestestvérek, egy gyökérből nőttek ki, és most mégis elégeti?

Cao Zhi élete két szakaszra oszlott. Első felében nyugalmas, gazdag életet élt, szívén viselte az államügyeket, nagyra törő elveket és politikai célokat fogalmazott meg. Verseiben szenvedélyesen ír a politikáról. Egy költeményében így fogalmazott. „Hazámért életemet adnám, és a halálra mint hazatérésre gondolok." Az aggodalom, a megbánás és a bánat jellemezte életének második szakaszát amiatt, hogy nem tudta valóra váltani magasztos elképzeléseit, eszményképét. Ez rányomta bélyegét a költő szenvedélyességére. Verseiben egészében véve ábrázolta tragikus sorsát, bonyolult, elmélyült lelkivilágból fakadó szociális érzékenységét.

Cao Zhi a művészi ábrázolás híve volt. Líraiság jellemezi költeményeit. Minden részletre kiterjedően, természetes nyelvezettel, lelkivilágához leginkább igazodó hasonlattal érzékeltette érzéseit, bánatát, panaszát. Nagy alapossággal alkalmazta a kifejezési eszközöket, odaillő párhuzamokat és ritmusrendszert használt, beépítette édesapjának és bátyjának versstílusát. Nagy hatással volt a későbbi kínai költészetre.

„A Lo-folyó tündére" című versét ma is remekműként értékelik. Ebben arról ír, hogy a véletlennek köszönhette találkozását Luo (a magyar versfordításban: Lo) istennővel Luochuanban, és egymásba szerettek. Szerelmük nem teljesülhetett be az ember és az isten mássága miatt. De a vers valójában a költő és Cao Pi, azaz a Wei Wendi császár Zheng Shi nevű ágyasának bonyolult, bizalmas érzéseit és intim viszonyát jeleníti meg. Zhen Shi a Wei-dinasztia csapatainak foglya volt. Cao Cao császár és a trónörökös, Cao Pi nem ért rá Zhen Shivel törődni. A háborúzást megvető fiatalabb Cao Zhi gyakran időzött együtt Zhen Shivel. Mély vágyakozás, rokonszenv, szerelem és odaadás alakult ki köztük. Miután Cao Cao császár meghalt, Cao Pi lépett trónra, Zheng Shiből pedig császárné lett. Ámde egy évvel később a depressziós Zhen Shi császárné belehalt bánatába. Később Cao Zhi látogatóba ment bátyjához, Cao Pi császárhoz. Amint megpillantotta a palotában Zhen Shi gyermekét, eszébe jutott a gyerek édesanyja, Zhen Shi és az iránta érzett szerelme. Útban hazafelé maga előtt látta Zheng Shi mosolygó alakját. Ennek nyomán született a Zhen Shi iránt érzett szerelméről szóló „A Lo-folyó tündére". Ez egy mitikus tárgyú költemény. A szerző a tovatűnt érzésekből fakadó megbánását és lelki bánatait, valamint politikai megbicsaklásait ábrázolta. Az olvasó úgy érezheti, mintha az ember és az isten tragikus szerelmét tapasztalná meg, de még inkább maga, a költő és Zhen Shi bensőséges, szerelmes tragédiáját éli át.

„A Lo-folyó tündére" című költemény gyermekmesévé szövi a titokzatos alakot, a meghitt szerelmet és a valószerű, természetes érzelmeket. Az olvasó titokzatos, isteni világban találja magát, magával ragadják a leírtak, valamint Luo istennő szépsége, és szánják a főhősöket szerelmük tragikus kifejlete miatt. A vers tehát romantikus színezetű.