Az alábbiakban a kínai klasszikus irodalomból ismertetjük a Han-dinasztia történetét feldolgozó nagy művet, a Hanshut (汉书). Ez Kína első dinasztikus történeti műve.

Kínában az évek szerint szerkesztett történelmi feljegyzéseket Biannianshi-nek (编年史), azaz évkönyveknek, krónikáknak, az egy-egy dinasztia történetének alapján megírt feljegyzéseket pedig Duannianshi-nek (断代史), vagyis dinasztikus történetírásnak nevezik. A Hanshuban elsősorban a Nyugati Han-dinasztia 229 évet felölelő időszakát rögzítették (i.e. 206 - i.sz. 23). Fő szerzője Ban Gu (班固; i.sz. 32 – 92), aki a Keleti Han-dinasztia (i.sz. 25 - 220) korában élt. Műve a dinasztia legfontosabb történeti alkotása.

Ban Gu már ifjú korában igen éleseszűnek mutatkozott, nagyon szeretett tanulni, és sokat olvasott. Mivel a híres ókori történetíró, Si Maqian (司马迁) csak az i.e. 91-ig történt eseményeket jegyezte fel, ezért nem kevés önjelölt vállalkozó akadt, akik folytatták a mester munkáját. Ban Gu magas beosztásban dolgozó édesapja, Ban Biao (班彪) elégedetlen volt a művekkel, ezért személyesen folytatta Si Maqian történelmi feljegyzéseit, a Shijit (史记), méghozzá 65 kötet megírásával. Ban Gu, miután édesapja meghalt, mindössze húszegynéhány évesen folytatta munkásságát. Alig néhány éve dolgozott, mikor irigyei bepanaszolták Han Mingdi (汉明帝) császárnál, hogy magán úton írja a dinasztia történetét. Emiatt börtönbe is került, írásait lefoglalták, hiszen az ókori Kínában súlyos bűnnek számított a nem bejelentett krónikaírás. Később öccse, Ban Chao (班超) Luoyangban, a császári székhelyen testvére védelmében benyújtott egy okiratot, melynek hatására szabadon engedték Ban Gut. Ekkor aztán a császár is elolvasta feljegyzéseit, és igen tehetségesnek, hozzáértőnek ítélte meg az írnokot. Luoyangba hívatta, és megbízta a történetírás befejezésével.