A 20. század 80-as éveiben az UNESCO egyik munkatársa egy műholdról készített térképen bukkant rá, hogy a 98. fok és 100. fok 30. perce közötti keleti hosszúságon és a 25°30` és a 29° közötti északi szélességen zúdul dél felé három folyam Yunnan észak-nyugati, a Qinghai-tibeti-fennsík déli peremén: ezek a Jinsha, a Lancang, és a Nujiang folyók.

A Jinsha (vagyis a Jangce felső szakasza), a Lancang (vagyis a Mekong) és a Nujiang (vagyis a Szalven) a Qinghai-tibet-fennsík Tang-la hágójából nyomul előre Yunnan felé. A három folyam a Hengduan hegylánc mellett a hegy völgyei között 400 kilométeren keresztül csörgedezik gyors sebességgel, egymással párhuzamosan. A három folyó legközelebbi távolsága 66 kilométer, s így alakul ki a Három Folyam Párhuzamos haladása látványosság.

Itt megcsodálhatják a víz alkotta különlegességet. A három folyónak keletről nyugatra (figyelem: a folyók észak-déli irányban haladnak előre) a természeti-geográfiai elrendezés miatt teraszosan csökken a tengerszinttől számított magassága. Az északi szélesség 27. fokának környékén a Jinsha 2100, a Lancang 1900, és a Nujiang csak 1600 méteren képzett teraszt. A völgy alján hömpölyögnek, soha nem apadtak el. A hegylánc gerincét fennsíki tavak, medrek is ékesítik, közülük nem kevés melegforrás formálódott.

A hegység imponál a látogatóknak. Keverednek egymással a végeláthatatlanul sorakozó hegyek és hegységek. A hó födte csúcsokról ezüstszínű, szemet kápráztató fény fakad. A Meili hegység legmagasabb csúcsa a Kagebo 6740 méterével, a Baimang csúcs 5429 méterével, a Yulong pedig 5596 méterével karcolja a felhőket. A csúcsok oldalai mind-mind hirtelen esésűek, változatosak, "függőlegesen változó" éghajlatuk és növénytakarójuk van: a völgyek mélye forró, búján nőnek a gyümölcsfák, a meredek lejtők derekán pedig hűvös az időjárás, virágok díszítik ezeket, a csúcsokon viszont iszonyatos hideg van, hó és jég fedi azokat.