A császári nyaraló Pekingtől északkeletre, több mint 200 kilométerre a Hebei tartománybeli Chengde városban fekszik. Az utolsó kínai dinasztia császárai nyáron itt üdültek és intézték az állami ügyeket. 1703-ban láttak hozzá az építkezésekhez, amelyek 90 esztendőt vettek igénybe három császár, Kang Xi, Yong Zheng és Qian Long urakodása idején. A nyaraló a dél- és az észak-kínai építőművészet elemeit vette át. A nyaraló egész beosztása a dél-kínai kertesházak stílusához hasonlít. De szerkezetében és kivitelében átvették az észak-kínai építészet eredményeit. A pavilonok, a pagodák és más épületek nem akkorák, mint a Tiltott város, azaz a Téli Császári Palota pavilonjai. Az épületeket és a kerítésfalakat mind szürke színű téglákkal, cserepekkel és természetes színű fákkal rakták fel, ami eltér a Téli Császári Palota sárga színű majolika-tetejes és piros falú épületeitől.
A Chengdei nyaraló a legnagyobb épségben maradt császári üdülő az országban. A nyaraló négy negyedből áll: a pavilon-negyed, a tavacskák negyede, a síkság és a hegyek negyede. A pavilon-negyedben a császárok dolgoztak, szálltak meg, és itt tartották az ünnepségeket. Területe meghaladja a 100 ezer négyzetmétert. Itt különböző stílusú pavilonok állnak egymás mellett. A legszebb negyedet a tavacskák alkotják. A tavakban 8 kis sziget található, amik szépen tagolják a szélben enyhén hullámzó tavakat. Ettől a panoráma olyan lesz, mint a dél-kínai országrészekben. A tavacskákat északon síkság határolja. Az itteni nagy kiterjedésű területen erdők, láthatatlan puszta terül el. A nyaraló legnagyobb negyedét a hegyek alkotják, amelyek a nyaraló összterületének négyötödét teszik ki. Itt festői szépségű látvány tárul a látogatók szeme elé: a hegycsúcsok egymást takarják el, mély völgyek darabolják fel a hegyvonulatokat.
A nyaraló délkeleti részén tavacskák találhatók, északnyugaton pedig a hegyek. Ez Kína földrajzi domborzatának kicsinyített másolata. A nyaraló keleti és északi oldalát színpompás templomok és kolostorok szegélyezik. A nyolc templom a legjelentősebb, amelyek a han, azaz a kínai nemzetiség építőművészeti stílusában készültek el, a mongol, a tibeti, az ujgur és más nemzetiségek építészetének elemeit is átvéve. Ezért ezek a templomok az építőművészet sokszínűségét tükrözik. Erre a Putuo-Zongshen Templom nagyon jó példa. Ez a legnagyobb a nyolc templom közül. A tibeti Potala Palota mintájára készült el. Az épületegyüttes több mint 60 kisebb-nagyobb pavilonból áll, amelyek ésszerűen, rugalmasan helyezkednek el a helyi domborzaton, megőrizve a templom méltóságát és komolyságát. Főépülete 43 méter magas, rendkívül monumentális. A másik jelentős templom az Anyuan kolostor, amely a Xinjiang Ujgur Autonóm Területen található guerzhai tempolom mintájára épült. Ezek a templomok a különböző nemzetiségek egységét szimbolizálják, egyben építészetük összefonódását is tükrözik.
1708-tól kezdve a császárok minden évben itt töltötték a nyarat, itt intézték az állami ügyeket. A kisebbségek vezetői és a külföldi diplomaták ide, a Chengde Nyaralóba érkeztek látogatóba, vagy ünnepségekre. Ennek köszönhetően számos igen értékes történelmi érték maradt ránk.