Melyik században született a kínai hímzés valójában? A kérdésre rendkívül nehéz válaszolni, mivel a hímzéseket nehéz megőrizni, konzerválni.

A máig fennmaradt hímzések közül a legrégebbiek a Shang- (kb. i.e. 16-11. század), valamint a Nyugati Zhou-dinasztia (kb. i.e. 11. századtól 77-ig) idején készültek. A korból feltárt leletek közül is kiemelkednek az 1982-ben a Hubei tartomány Jianglingmashan lelőhelyének 1. számú Chu-sírjában talált paplanok és nyári ruhák, melyeken sárkány-, főnix-, tigris-, valamint virágmintákat fedezhetünk fel. A hímzések színesek és kellemesen váltakozó elemekből tevődnek össze, amiből arra lehet következtetni, hogy ez a kínai kézművesség igen hosszú múltra tekinthet vissza, hiszen az említett korokban máris magas művészeti színvonalon alkottak a mesterek.

Bizonyára sokan kíváncsiak, hogyan keletkezett e kínai kézművesség? A kínai hímzés megszületésének több fontos előzménye is volt.

Először is, amikor a hímzésről beszélünk, elengedhetetlen a selyemszövés megemlítése, hiszen a selyemkészítés, annak felfedezése és tökéletesítése a hímzés előfutárai. A Tavasz és Ősz (i.e. 770-476), valamint a Hadakozó Fejedelemségek (i.e 475-221) korszakában az agráripar már meglehetősen fejlett volt. „A férfi szánt, az asszony sző" felállás már az akkori gazdaságnak is egyik meghatározója volt, csaknem minden családnál tenyésztettek selyemhernyót, foglalkoztak selyemszövéssel. Mivel a tenyésztési technikák már igen magas színvonalat értek el, a selyem minősége első osztályú volt. A maihoz is mérhető, vékony, fényes, rugalmas és finom szálakat tudtak előállítani. A Nyugati Han korszakban már a fejlődés olyan szintre ért, hogy egy selyemfonalat 14-15 szálból, azaz 54 rostszálból sodortak össze. Ezt támasztják alá azok a selymek, amelyeket 1972-ben a changshai (Hunan tartomány székhelye) Mawangdui-lelőhely nyugati han-sírjaiban találtak. A magas színvonalú selyemszövés elősegítette a színezés és a hímzés fejlődését, melyekkel a már kész selymeket díszítették. Ezzel még szebb darabok készültek.

A hímzés születését elősegítő további fontos tényezők a társadalmi tagozódás megerősödése, az emberiség ízlésének finomodása, valamint az árurendszer kibontakozása.

A kínai hímzés a kínai selyem- és textilipar fejlődésével párhuzamosan fejlődött. A Nyugati Han-dinasztia idején a kínai selyemipar már olyan fejlett volt, hogy egy selyemszálat 14-15 rostszálból sodortak össze. Ilyen selyemszálakat találtak 1972-ben a Hunan tartománybeli Changsha Mawangdui elnevezésű, a Nyugati Han-dinasztia idejéből származó sírban.

A magas színvonalú selyemszövés mellett a korban sokat fejlődött a selyem színezése, illetve a hímzés is. A színezés és hímzés fejlődése pedig elősegítette a selyemből készült cikkek esztétikai fejlődését.

Mindezen kívül a társadalmi tagozódás erősödése, az ízlés és szépérzék fejlődése, az árutermelés kialakulása, a mezőgazdaság, az állattenyésztés és a selyemhernyó-tenyésztés elterjedése is egyik fontos tényezője volt a hímzés gyors fejlődésének. Felegyzések szerint a Xia-dinasztiából létrejött Shang-dinasztia idején a rabszolgatartó társadalom lehanyatlott, elterjedt a mezőgazdaság és az állattenyésztés, elsajátították a selyemhernyó-tenyésztést, a selyemgombolyítást és a selyemszövést. Mindezek elősegítették a hímzés fejlődését. A hímzés feldíszítette a korban készült ruházati cikkeket.

A Három Fejedelemség korában az emberek már olyan felső- és alsóruházatot viseltek a különböző fontos ünnepségeken, amelyekre napot, holdat, csillagokat, hegyet, sárkányokat, valamint csibéket, sőt lángot, tüzet, valamint ételek képét is hímeztek.

A Tavasz és Ősz, illetve a Hadakozó Fejedelemségek korszakában a hímzés fokozatosan érettebbé vált. Ezt az elmúlt közel 100 évben végzett ásatások igazolják.

A Qin- és Han-korban a kínai hímzés már igen fejlett volt. Segítette a fejlődést, hogy a Han-dinasztia idején már az egész akkori ismert világon híresek voltak a kínai selyemáruk, és a Nyugati Han-dinasztia korában feltaláltak egy olyan szövőeszközt, amellyel javították selyemszövés technikáját, és a finom selyemre mintákat vittek fel, ami nagyban segítette a hímzési technikák fejlődését.

A Han-dinasztia kora a kínai hímzés virágkorának számít, számos hímzési technika fejlődött ki ekkorra. Feljegyzések szerint a Han-korban a hímzésnek három fő irányzatát ismerték.

A Han-korszak végén a hat dinasztia idején a kínai hímzés újabb kedvelt motívumokkal gazdagodott: népszerűvé vált buddhista történetek, valamint a buddhizmussal kapcsolatos emberek mintául használata a hímzés során. Ezt az 1965-ben a Gansu tartománybeli Dunhuang-barlangból előkerült hímzések igazolják. Az ilyen hímzést úgy készítették, hogy több színes selyemfonallal buddhisták, buddhák mintáját hímezték a finom selyembe. Ezenkívül más személyeket is mintául használtak a selyemre hímzés során.

A buddhista személyek és a buddhák mintaként selyembe történő hímzése rendkívül nagy művészi jelentőséggel bírt a későbbi korok emberalakjainak megmintázása szempontjából.

A kínai hímzés a Tang és Song és Yuan-dinasztia idején még tovább finomodott és olyan nagy presztízsre tett szert, hogy akkoriban minden lánynak el kellett sajátítania a hímzés művészetét. A hímzés abban az időben a nők egyetlen otthoni szórakozása és alkotótevékenysége volt.

A Ming és a Qing-korban már országszerte több olyan hímzőműhely volt, amelyek a hímzést árutermelésnek tekintették. Különösen a Ming-dinaszta kéziparának hanyatlása segítette nagyban a népi kézipar fejlődését, a hímzés technikája is addigi példátlan szintre emelkedett.

Összefoglalva elmondható, hogy a kínai hímzés hagyományos kínai kézműves mesterség, és hosszú múltra tekint vissza. A kínai hímzőművészet hosszú fejlődése folyamán a következő négyfajta hímzés keletkezett: a suzhoui hímzés, amelynek központja Suzhou dél-kínai város, a xiang hímzés, amely eredetileg a kínai Hunan tartomány székhelyéről, Changshából származik, a chuani hímzés, amelynek központja a Sichuan tartománybeli Chengdu város, valamint a yue hímzés, amelynek pedig Kanton város az otthona. A Kínai hímzés mind a négy válfajta művészi értéket képvisel, ám mind különböző sajátosságokkal rendelkezik.

A négyfajta hímzés közül a híres suzhoui hímzésnek már több mint 2000 éves múltja van. Találtak feljegyezéseket a 220-tól 280-ig terjedő időszakra vonatkozóan is a suzhoui hímzésről. A suzhoui hímzés főleg a Tai-tó partján fekvő Zhenhu járásból ered. A járás lakosainak majdnem fele hímzéssel foglalkozik és minden családnál tálható hímzéshez értő személy és hímzőműhely is.