2010. július 28-án volt a tangshani nagy földrengés 34. évfordulója. Július 22-én került a mozikba „A tangshani nagy földrengés" című film. A film eddig több mint 500 millió jüan bevételt ért el, a médiák véleménye szerint a film „földrengést" fog okozni a kínai filmiparban. A film realisztikus témája és a megható szülő-gyerek kapcsolat mélyen vonzza a nézőket.

Július 28-án Tangshan városban megemlékező gyűlést és a földrengés utáni mentőmunkálatokról szóló szemináriumot tartottak. Tangshanban minden évben megemlékeznek a földrengésről, idén azonban a film miatt többen figyeltek a városra. A tangshaniak nagy tapssal fogadták a Feng Xiaogang által rendezett alkotást.

A tangshani kormányzat 60 millió jüant fektetett a filmbe, s ezzel annak legnagyobb befektetőjévé vált. Ezzel kapcsolatban Chen Guoying tangshani polgármester elmondta, hogy nem a nyereség miatt adtak pénzt a filmhez, hanem a humanista mondanivaló és a szülő-gyerek kapcsolat bemutatása miatt, valamint azért, hogy több figyelmet kapjon Tangshan. A város, mint minden évben július 28-án, idén is megemlékezik a földrengésről, a film miatt azonban jóval nagyobb médiaérdeklődés mellett.

A film kitűnően mutatja be, hogy az élet iránti tisztelet legyőzi a nehézségeket. A film sok nézője sírva fakadt a vetítésen, ugyanis igazi és gazdag érzelmeket láttak a vásznon. A film kitűnően ábrázolja a katasztrófa után életben maradt tangshaniak lelkiállapotát.

Kína Tangshan városát 1976. július 28-án pekingi idő szerinti 3 óra 42 perc 53 másodperckor 7,8-es erősségű földrengés rázta meg. A 16 kilométeres mélységből jött rengés erőssége négyszázszorosa volt a Hirosimára ledobott atombombáénak. A mindössze 23 másodpercen át tartó földmozgás után az egész város romokban hevert. Körülbelül 656 ezer ház dőlt össze, 242 769 ember vesztette életét, és 164 851-en komolyan megsérültek. A közvetlen gazdasági károk meghaladták a 3 milliárd jüant. A történelem egyik legnagyobb katasztrófájának képei az egész világon megrendítették az embereket.

A tangshani nagy földrengés című filmet Feng Xiaogang rendezte az Utórezgés című regény alapján. A könyv 23 másodperc és 32 év történetéről szól. A katasztrófa előtt egy fiatal anyának választania kellett, hogy két gyereke közül melyiket mentse meg. A kényszerhelyzetben a fiatal anya a kisebb fiúgyerekét választotta, és elhagyta az idősebb lányt. Ettől kezdve ez a választás határozza meg a család jövőjét. A lány túlélte a földrengést, de a történteket soha nem tudta elfelejteni. 32 év után a lány megbocsát, anya és a lánya újra találkoznak. Feng Xiaogang rendező szerint a film minden nézőre nagy érzelmi hatást gyakorol, ugyanakkor el is gondolkodnak az élet és halál kérdéseiről.

150 millió jüanba került a film forgatása, ez a legnagyobb katasztrófáról szóló film a kínai mozgóképek történetében. A film a mozikba kerülése óta több mint 500 millió jüan bevételt ért el, a nézők az egész országban sorba álltak a jegyekért. Kínában évente több mint 400 film készül. Miért egy 32 évvel ezelőtti eseményről szóló alkotás ért el ilyen jó eredményt? Tan Fei filmkritikus véleménye szerint a válasz a film realizmusában keresendő. Feledhetetlen történetet mesél el, meghatóan ábrázolja a szülő-gyerek kapcsolatot, a nézők szívében is „földrengést" idéz elő. Megható érzelmek, kitartás és remény, ezek a film fő jellemzői. A realista témájú filmet nézve mindenki elmondja saját véleményét, kifejti álláspontját és nézeteit. A filmben látható továbbá Tangshan újjáépítése, feléledése, a tangshaniak legyőzhetetlen élni akarása.

Az egész filmben csak 23 másodpercig tart a földrengés, de ez a rövid idő is visszaviszi az embereket a 32 évvel ezelőtti Tangshanba. A film egy család tagjai közötti érzelmeket ábrázolja, igen megható eszközökkel. A jelenlegi kínai társadalomnak meleg szülő-gyerek kapcsolatra van szükség, és ez az, amit a film megmutat. A film nézői is a megható szülő-gyerek kapcsolatot emelték ki, illetve emlékeztettek rá, hogy a tangshaniak élen jártak a wenchuani földrengés utáni mentőmunkákban és újjáépítésben, hiszen ezzel is viszonozni akarták a társadalomnak a 32 évvel ezelőtti segítséget. A film végén a női főszereplő megbocsátása jól tükrözi a rokonok közötti érzelmeket.

Feng Xiaogang, a film rendezője interjúiban többször jelezte, hogy a film katasztrófáról szól, de a földrengés kapcsán a film készítői az emberiességről, a szülő-gyerek kapcsolatról és az élet iránti ragaszkodásról próbáltak mesélni. Reményeik szerint sikerült minden néző szívébe reményt csempészni.