Nemrég Lu Hszün (Lu Xun) kínai író, költő szülőhelyén, a kelet-kínai Zhejiang tartomány Shaoxing városában ötödször osztották ki a legnagyobb kínai irodalmi elismerést, azaz a Lu Hszün-díjat. Összesen 30 irodalmi alkotás, köztük novellák, elbeszélések, riportregények, versek, szatírák és irodalmi kritikák szerzőit tüntették ki. Su Tong, „Cigu" című kisregényével első ízben kapta meg a Lu Hszün-díjat, most az ő gazdag életpályáját mutatjuk be.

A Cigu egy falusi lány sorsát meséli el, aki a '70–es években a városba menekült egy kényszerházasság elől. Az író élethűen, valóságosan ábrázolja a regény szereplőit, különösen a főhőst, Cai Xiu-t. Su Tongnak nagy meglepetés és dicsőség volt a díj elnyerése, tudósítónknak így nyilatkozott:

„A Cigu regényben ábrázolt események már messze vannak korunktól, a '70-es éveket jelenítik meg, a leírtak azonban ma is tanulságosak. Az emberek sorsát a korok sem szakíthatják meg. Az emberi jellemek folytonosak, mind a nemes, mind a gyenge tulajdonságok."

A több mint 8000 szavas regény cselekményének kihagytam egyik részét, hiszen annak idején igen kegyetlen, nehéz volt a valóság. Bizony nem volt könnyű akkoriban egy falusi lány számára egyedül élni egy városban. A novella főhőse óvatosan és okosan vezette életét.

Su Tong szerint az emberi sorsok hasonlóak voltak városban és falun, más a helyzet azonban akkor, amikor az életkörülményekhez hozzá tartozik az emberség hiánya. Azóta eltelt már több mint 30 esztendő, de az emberek sorsában és az emberség jelenlétében nem következett be nagyobb változás. 3000 év múlva sem fog. Az emberség és az emberi sors állandó beszédtéma marad, mellyel mindenkoron érdemes foglalkozni.

A most 47 éves Su Tong a Pekingi Tanárképző Egyetem kínai nyelvi szakán végzett. 1983-ban jelent meg a „Nyolcadik bronzszobor" című regénye, amely kitüntetésben is részesült. A siker nagyban hozzájárult ahhoz, hogy folytassa irodalmi munkásságát. Nemsokára megszületett újabb műve „A feleség és az ágyasok sora" címmel. Ezt a művét a híres kínai filmrendező, Zhang Yimou is feldolgozta „Magasan függő piros lampionok" című darabjában. A filmet jól fogadták bel- és külföldön egyaránt, így Su Tong is ismertebb lett.

Su kiválóan képes megfesteni női alakjainak sorsát, különösen a szenvedéseit, mégis úgy érzi, a női lélekben még több van, amit le kell írni. Olvasóira mély hatással van, ahogyan ábrázolja a női karakterek keserűségét, szenvedéseit, kétségbeesését, magányát. Azt tartják Su Tongról, hogy műveiben ő tudja legjobban átadni a női személyiséget.

„Alkotásaim főhősei nők. Furcsa helyzet, de olvasóimnak nem tetszik, ha férfiakat ábrázolok, szívesen olvassák ellenben a nőkről szóló regényeimet. Ez is ez utóbbi irányba terelt és terel engem" – mondta el az író.

Su Tong A folyó titkai című prózai művében önéletrajzszerűen eleveníti fel gyermekkori emlékképeit, felidézve zenész- és énekesnőket, tanítónőket, női szabókat, árusítónőket és egyéb, a társadalom alsóbb osztályaiban élő nőket. A mű későbbi alkotásainak is fontos forrása.

Su Tong elmondása szerint gyermekkorában édesanyja volt a lakóközösség első embere, így igen jól értesült volt a lakótelepen történtekről. Ez szintén egy olyan része volt életének, melyből sokat tud meríteni. Ebből az időszakból is fel-felbukkan egy-egy női alak műveiben.

Az 1983 óta megjelent munkái mintegy 1 millió kínai karaktert tartalmaznak. Alkotásai között találjuk a „Kertészet" című regényt, a „Hongfen" című regényt, mely az 1949. évi felszabadulás után a prostituáltak átneveléséről szól, de fontos műve a „Feleség és az ágyasok" című regénye, a „Nős férfi" vagy az „Elválás útmutatója" is. Női főhőseit mind prózai, mind lírai műveiben mesterien ábrázolja.

Sokan mondják, hogy Su Tong az irodalmi életben tigris, a valóságban viszont kezes bárány. Hírnevét, az érdekeket nem veszi komolyan, a nyugalmas, békés életet szereti. Szívesen olvas, alkot és fogad vendégeket lakásán, nem nagyravágyó. Csendesen él, lelkivilága nyugodt. Az alkotói munka mellett szívesen ültet fákat, veteményez zöldségeket, ilyen az író mindennapi élete.

Su Tong tiszteli a híres európai, amerikai írókat, tanul tőlük, műveik segítik fejleszteni képzeleterejét. Véleménye szerint egy író saját maga hozza létre olvasói körét, saját alkotásaival nyeri el olvasóit, így ő is csak saját közönségéért dolgozik, alkot.