Az urtiin duu (hosszú dal, ének; kínaiul changdiao; angolul Mongolian folk long song) a mongol népdalok egyik válfaja. Kína Belső-Mongólia Autonóm Területének északi részén és Mongóliában terjedt el. A műfaj legfőbb sajátossága, hogy hosszú, elnyújtott hangokon éneklik, a nóták szövege igen kevés szóból áll. A dallamvezetés lehetőséget ad a pásztornép életének, a puszta, a lovak, a kék ég és a tavak lírai ábrázolására. Az urtiin duu-t pásztordaloknak is nevezik. A népdalművészet a pásztorkultúra egyik fontos része. Kína és Mongólia közös erőfeszítéseinek köszönhetően 2005 novemberében az UNESCO párizsi székhelyén felvették az urtiin duu népdalokat a szellemi kulturális világörökségek listájára.

Gyönyörű urtiin duu dallamokat hallhattak az imént. Az urtiin duu a mongol népcsoport kialakulásával egyidős, tehát több mint 1000 éves múltra tekinthet vissza. Szorosan összefonódik a sztyeppékkel és a mongolok nomád életmódjával, a dalokban benne van a mongol nép múltja, egész lelke.

Mandufu, a Belső-mongóliai Társadalomtudományi Akadémia kutatója elmondta:

„A pásztordalok ezen ága az ember és a természet viszonyát helyezi előtérbe, hiszen a jurtát leszámítva nincs akadály ember és a puszta között. A természet iránt táplált emberi érzelmek mérhetetlenek, talán csak a dalok képesek jól kifejezni azokat."

A Belső-Mongóliában található Ujimqin területet nevezik az urtiin duu bölcsőjének. Itt több mint 200 epikus szerkesztésű pásztornótát ismer és énekel öreg és fiatal.

Yiláta egy átlagos pásztor a Ujimqin pusztájában. Évtizedek óta él itt a sztyeppén feleségével pásztori idillben. Minden reggel lóháton, pásztornótákat énekelve hajtja ki nyáját a legelőre. Az éneklés fontos része életének:

„Szüleim jól tudtak nótázni, tőlük tanultam meg az éneklést. 13-14 éves koromra már elég jól ment a dalolás. A fontosabb ünnepnapokon és más szertartásokon mindig előadom a nótákat."

Az Ujimqin terület népdalainak rövidek a szövegei, de többhangneműek, gazdag érzelmi töltetűek hosszan elnyújtott hangokkal. Az ember lelke mintha a pusztai széllel találná meg az összhangot, mikor felcsendül egy-egy simogatóan dallamos nóta. Ulánji, a Kínai Központi Nemzetiségi Egyetem professzora szerint az urtiin duu népdalok mongol jellegzetesség, mely megpendíti a mongolok lelkét.

„Az urtiin duu nemcsak egy zenei műfaj, hanem a mongol nép életmódjának, a pásztorkodásnak egyik szerves része is. Ezek nélkül képtelenség lenne hosszú időt magányosan, de a lelki nyugalom megőrzése mellett élni a végtelen pusztában" - állapította meg a professzor.

A családok, rokonok és dalnokok főleg élőszóban hagyományozták tovább a pásztorok nótáit. Napjainkban azonban már megváltozott a pásztornép élete, az urtiin duu-t tápláló pusztai kulturális körülmények is egyre inkább a múltté lesznek. Sok dalt már nem is ismernek, ezért égetően sürgős feladat a műfaj felkarolása.

Az 58 éves Huhe 40 évvel ezelőtt az egyetem elvégzése után az Ujimqin pusztáján lett tanár egy iskolában. 2004-ben másokkal együtt létrehozott egy szövetséget az urtiin duu ápolására. Azóta népdalokat gyűjtenek és dolgoznak fel, gyakran szerveznek népdalversenyeket. Munkájukat sokan pénzzel is támogatják.

„Az emberek hathatósan támogatják munkánkat. Az első énekverseny megszervezésére minden pásztor felajánlott kisebb-nagyobb összegeket, egy idős asszony 5000 jüannal szponzorálta az eseményt" - ismertette Huhe.

A különböző szintű kormányzatok segítségével iskolákban, egyetemeken, főiskolákon is tanítják a népdalokat. Külön az urtiin duu népdalművészet megvédésével foglalkozó intézményeket is létesítettek. Zhang Guohua, a Shili-yin gol (Xilingele) prefektúra vezetője így beszélt az ügyről:

„Minden megyénkben évente tartunk énekversenyt, mely komolyan segíti a népdalok megmaradását. Ma már minden iskolában folyik a népdaltanítás. Az urtiin duu fontos kulturális örökségünk, melyet immáron a tananyag részeként örökítünk tovább."