Az Északi Wei-dinasztia (4. század vége - 6. század) történetét rögzítő krónika, a Weishu című könyv szerint élt egyszer egy Yuan Qi nevezetű ember, aki nagy érdemeket szerzett az országnak. Fia, Yuan Zhi rendkívül tehetséges, eszes volt, sok könyvet olvasott, de öntelt is volt. A fiú nagyon megtetszett Xiao Wendi császárnak, aki Luoyang város élére nevezte ki őt. Nemsokára a dinasztia áttette fővárosát Pingchengből Luoyangba, magától értetődő volt, hogy ezzel Yuan Zhi rangja is emelkedik, ettől azonban csak még inkább felfuvalkodottabb lett. Sorozatosan lejáratta az udvarban dolgozó, kevésbé művelt tisztviselőket, nemeseket.

Egyszer Yuan Zhi kirándulni indult, s útközben Li Biao lovaskocsija sebesen száguldott az övével szemben. Yuan alacsonyabb beosztásban dolgozott, mint Li. A szokás szerint Yuan Zhi-nek kellett volna elsőbbséget adnia, de ő mindig is lenézett Li Biaóra, ezért sehogy sem akart helyet hagyni neki. Erre aztán Li Biao a következőket vetette a gőgös Yuan Zhi szemére: „Én a csácsári udvarban történetírással foglalkozó tisztviselő vagyok, jóval magasabb rangban állok nálad, miért nem engedsz helyet nekem?" Yuan Zhi erre így válaszolt: „Én főpolgármester vagyok. Szememben te csak a városom lakója vagy. Mi indokolná, hogy a főpolgármester adjon utat a lakóinak?"

Egyik fél sem engedett a másiknak, s kénytelenek voltak a császárhoz fordulni, hogy ő döntse el, kinek van igaza a vitában. Li Biao így panaszkodott a császár előtt: „Mint helyi vezető odáig vetemedett, hogy nem ad szabad utat egy olyan magas rangú tisztviselőnek, mint én, aki a dinasztia történetének írásával foglalkozom." Yuan Zhi azzal vágott vissza, hogy Li Biao is szerepel a városa lakosairól vezetett nyilvántartásban. „Én, mint a főváros vezetője nyilvántartással is foglalkozom. Miért kellene a főpolgármesternek elsőbbséget adnia egy olyan városlakónak, mint Li Biao?"

Miután mindkét alattvalóját meghallgatta a császár, úgy érezte, hogy mindkét indoklás elfogadható, ezért mosolyogva megállapította: „Érveitek mind ésszerűnek tűnnek. Azt javaslom, hogy járjatok egymástól külön utakon, a saját útjaitakon, s így megoldódik minden gond." Eme történet alapján született a "Járjátok külön utakon" mondás, mely annyit tesz, hogy a célok különbözősége miatt minden ember a saját útját járja, a saját dolgait intézi.