Az ókorban az összejövetel kezdete előtt két oroszlánnak öltözött ember állt őrt a templom képzeletbeli kapuja előtt. Amikor az összejövetelre érkezők bekopogtattak ezen a képzeletbeli ajtón, felcsendült a zene, és a belépni kívánók táncra perdültek az „oroszlánokkal". A vendégek csupán ezt követően léphettek be a találkozó színhelyére. Sok vidéken mindmáig megőrizték ezt a szokást. Az eltérés csak annyi, hogy a tizenkét állatévet követve az úgynevezett kapuőrök az adott évet szimbolizáló állat képét öltik fel.

Általában a hagyományos ünnepek alkalmából rendeznek templomi összejöveteleket. Ezek közül a tavaszünnep során megrendezésre kerülő ilyen találkozó a legnagyobb méretű és a leghosszabb, hiszen általában három-öt napig tart. Pekingben a „Deng Shi Kou" elnevezésű templomi találkozó a legrégebbi, amelynek eredeti színhelye a császári palota közelében volt. Hosszúsága elérte az 1 kilométert. A 14. és a 15. században a találkozó idején itt rendkívül nagy nyüzsgés volt. Nappal vásár és piac volt, éjszaka pedig számtalan lampionnal világították ki. Itt minden termény, élelmiszer, ruházati cikk és régiség kapható volt. Éjszaka lampionokat gyújtottak, színes fényű rakétákat lőttek fel, énekeltek, táncoltak, zenéltek. Ma Pekingben a nagyobb parkok mindegyikében rendeznek templomi találkozókat, ahol a folklór és a népművészet értékeit mutatják be, és műsorokkal szórakoztatják a látogatókat.

A gyerekek nagyon szívesen mennek a templomi vásárra szüleik társaságában, hiszen ez nemcsak jó szórakozás, hanem olyan különleges finomságokat is kóstolhatnak, hagyományos játékokat is vásárolhatnak, amelyeket egyébként sehol másutt nem lehet kapni.