Az egykori határozat szerint ezen a napon a közterületeken, a lakóházakban, különösen a forgalmas városnegyedekben és a kulturális központokban lampionokat kellett kifüggeszteni, lampionfesztivált és –vásárt kellett rendezni. Ezen a napon este a császárok minden évben kimentek a palotából a számtalan, színpompás lampionnal feldíszített utcákra, terekre és szórakozóhelyekre, hogy az átlagemberekkel együtt ünnepeljenek. Az emberek egész éjjel gyönyörködtek a lampionok fényében, lampionokkal feldíszített sárkányokkal játszottak és lampionnal kapcsolatos találós kérdéseket fejtettek meg. Azóta az emberek mindig megtartották, és egyre komolyabban vették ezt az ünnepet. Az írásos emlékek szerint a Han-dinasztia időszámításunk szerinti 58-től 75-ig uralkodó Yongping császára rendelte el, hogy lampionokat függesszenek fel a császári udvarban, a templomokban, a kolostorokban és a lakóházakban, hogy így népszerűsítsék a buddhizmust Kínában. Később a Sui-dinasztia idején három éjszakán keresztül égtek a lampionok. A császárok ilyenkor meghívták a külföldi országok képviselőit, diplomatáit is, hogy velük együtt ünnepeljenek. Feljegyzések szerint 713-ban a Tang-dinasztia fővárosában, Changanban a lampionünnep alkalmából több mint 50 ezer különféle színes lampionnal egy 7 méter magas lampiondombot alakítottak ki, emelvényeket, dísztornyokat és faoszlopokat állítottak, amelyeket lampionokkal díszítettek és mellettük mulatságot rendeztek, amelynek legnagyobb látványossága a lampiontánc volt. A Sung-dinasztia korában hat éjszakára, a Ming-dinasztia alatt pedig 10 éjszakára hosszabbították meg az ünneplést.

Az utóbbi években Észak-Kínában elterjed az úgynevezett jéglampion felfüggesztése, tehát a modern technológia bevezetésével összekapcsolják a különféle világításokat a kristálytiszta jég faragásával, így gyönyörű látványosságot alakíthatnak ki.