Kína egy akrobatikai nagyhatalom, a Reform és nyitás után ez volt az első művészeti ág, mely megjelent a nemzetközi piacon, s nagy elismerést szerzett. Az évek során a kínai akrobatikus darabok és a művészek sok díjat szereztek a nemzetközi versenyeken. Ezen a művészeti területen azonban meglehetősen kevés az innováció, kiegyensúlyozatlan a fejlődés, nehézkes a marketing – így írhatók le röviden a kínai akrobatika gondjai.
Zhang Jianye a yunnani akrobatacsoport vezetője tudósítónknak elmondta, hogy már hosszú ideje megnövekedett a külföldi előadások száma. Mivel azonban inkább a fellépésekre koncentrálnak, mint a pénzre, egyre nehezebb üzletileg jól kijönni a kínai piacon. Sok színész dolgozik az ismert külföldi cirkuszokban, az akrobatikai műsorok többsége csak nagy előadásokba kerülhet be.
Kínában sokan így írják le a kínai akrobatikát: taps nevetés nélkül. Feng úr, aki 6 éves kisfiával együtt ment el megnézni egy akrobata-előadást, azt mondta, úgy érzi, hogy a külföldi műsorokhoz képest hiányzik valami a kínai akrobatikából. Csak a hátborzongató és nehéz mozdulatsorok vonzzák a nézők figyelmét, sok előadás unalmas, melyeket a fia sem szeret.
Zhang Jianye szerint a kínai akrobatikából hiányoznak a vicces elemek. A nemzetközi cirkuszokban a bohóc a cirkusz lelke, a cirkusz a humor színtere is.
A kínai akrobatikai szövetség statisztikái szerint a '80-as évektől kezdve egyre csökkent az akrobatacsoportok száma, ma már csak 61 állami csoport létezik, a magáncsoportok nem jól szerveződnek, elmaradott a menedzsment, a munkatársak felkészültsége alacsony.