Ezzel kapcsolatban Gong Sunchou megkérdezte tanárát: „Miért?"
Menciusz úgy válaszolt: „Gong Sunchou, egy történetet mesélnék el neked."
Qi fejedelemségben élt egy ember, akinek volt egy felesége és egy ágyasa. Férjük minden kinttartozkodása után jóllakottan jött haza. A felesége többször megkérdezte férjét: kikkel étkezett és iszogatott? A férj minden alkalommal felsorolta a gazdagnak és hatalmasnak gondolt személyek nevét. A feleség furcsának érezte férjének szavait. Az ágyas előtt megjegyezte: „Minden elmaradása után mindig jóllakott állapotban tért haza. Érdeklődtem az iránt, hogy kikkel étkezett. Válasza mindig az volt, hogy a gazdagokkal és a hatalmasokkal lakomázott együtt. Ámde az ilyen emberek közül senki sem jött hozzánk látogatóba. Kilátásba helyeztem, hogy titokban nyom követem férjemet. Ez arra szolgál, hogy tisztázhassam, vajon hova megy a férjem."
Másnap kora reggel a feleség titokban követte férjét, hogy kitudakolja, hova veszi útját. A követés során a feleség látta, hogy az egész városban senki sem törödött férjével. Egyetlen ember sem akadt, aki beszélgetett volna vele. Végül a férj egy temetőbe érkezett a város keleti kapuján át. Ott kéregetett olyanok között, akik az elhunyt rokonaik sirjánál tiszteletüket fejezték ki. Ha a kért alamizsna nem volt elég neki. Másokhoz fordult, hogy ujabb ennivalókat kapjon. Az emberek alázattal néztek rá.
A feleség visszatérve elmesélte a láttakat férje ágyasának, leszögezve: „Azt hittem, hogy egész életünkben számíthatunk férjünkre. Sajnos, valójában férjünk egy kiszámíthatatlan ember." Ezt követően a két nő nagy bánatában sírt. Az erről mit sem sejtő férj továbbra is jókedvvel hazajött és fényességesen dicsekedett magával a felesége és ágyasa elött.