Meng Jiangnü legendája az ókori Kína négy legközismertebb szerelmes legendájának egyike, amelyet a kínai kormány 2006. május 20-án felvett a szellmi kulturális örökségek jegyzékébe.

Miután egyesítette Kínát, Qin Shihuang császár több, mint 800 ezer embert toborzott a korábbi Qin, Yan és Zhao fejedelemségek által épített nagyfalszakaszok összekötésére és további megerősítésére. Ez a manapság közismert Kínai Nagyfal. Az akkoriban véghez vitt építkezésekhez fűződik egy legenda, amely arról szól, hogy Meng Jiangnü asszony siratta férjét a Nagyfalnál. Ennek a legendának több változata is van.

A legenda szerint a dél-kínai Suzhou városban élt egy irástudó, Fan Qiliang, aki egyszer menekülni kényszerült, mert üldözték a hatóságok. Menekülése során beállított Meng Laohan lakóházának udvarába, hogy ott elrejtőzhessen. Az udvarban véletlenül találkozott Meng Jiangnüvel, az okos és szép lánnyal. Szülei támogatásával elrejtették a vendéget. Fan Qiliang nagyon tetszett a lány szüleinek, akik hozzá is adták lányukat Fan Qilianghez.

Esküvőjük után három nappal a hatóság emberei elhurcolták és elszállították Fan Qiliangot a Nagyfalnál folytatott robotmunkára. Az asszony várva várta férje hazatértét. Elhurcolásának napjától már több mint fél év telt el, de nem volt semmi hír felőle. Egyre hidegebbre fordult az idő, egyre jobban fújt az északi szél, ezért sietve elkészítette a téliruhát férje számára és útnak indult az északon fekfő Nagyfal felé.

Tízezer li-s útja (megjegyezendő: a „li"-szó a kínai hosszmértékegység, amely a fél kilométernek felel meg) során számtalan megpróbáltatást állt ki, de végül megérkezett a Nagyfal lábához. Ott azonban tudomására jutott, hogy férje már belehalt a fárasztó robotmunkába és a Nagyfal alapzatába temeték. Ennek a fájdalmas hírnek hallatára Meng Jiangnü elveszítette eszméletét és a földre rogyott. Miután magához tért, sírva fakadt. Úgy siratta férjét, hogy a Nap és a Hold is elsötétült, a Föld pedig rengett, majd egy több tucatnyi li-s nagyfalszakasz is összeomlott. Az összedölt falszakasz romjai között kilátszottak a talapzatába temetett emberek földi maradványai. Meng Jiangnü megharapta egyik ujját, és kiömlő vérét a falba temetett emberek csontmaradványaira cseppentette. Közben szívében az istenhez imádkozva azt kivánta, hogy az ott elhunyt férjének csontmaradványai szívják be vérét, ha rácseppenteti azt, más emberek földi maradványainál azonban ne legyen ilyen reakció. Az ilyen, úgynevezett vércseppelemzés révén végül sikerült azonosítania férjének csontjait, amelyeket összekarolva nagy bánatában sírt.

1 2