Dong Zhongshu a konfuciánus iskola újjáélesztésére és újbóli felvirágoztatására törekedett. A Han-dinasztia (i. e. 202 – i. sz. 220) elején a konfucianizmus egyre inkább hanyatlóban volt. Liu Bang, a Han-dinasztia alapító császára hatalmának mielőbbi konszolidálása érdekében mellőzte a konfucianizmust. Dong Zhongshu úgy érezte, hogy nagy felelősség hárul rá a konfuciánus iskola felvirágoztatása terén. Nagyon szigorú volt magához, reggeltől estig szorgalmasan tanulmányozta a konfuciánus műveket. Azt mesélték róla, hogy még az utazása során is annyira törte fejét a felmerült problémák megoldásán, hogy azt sem tudta, csődörön lovagol vagy kancán. A több évtizedes szorgalmas és lelkiismeretes tanulás és tanulmányozás eredményeképpen kiválóan megismerte a konfucianizmus főbb műveit és nagy tudós lett. A konfucianizmus nagy alakjaként közismertté vált szerte az országban. Han Jingdi császár korában (i. e. 188 – i. e. 141) doktorrá avatták Dong Zhongshut. Tudósként csakis a Chunqiu, azaz Tavasz és ősz című konfuciánus évkönyvvel foglalkozott. Akkor már 58 éves volt.

Miután doktor lett belőle, egyre nagyobb hírnévnek örvendett és egyre több tanítványa lett. De nem szédült meg a hírnévtől és eredményektől, hanem még jobban kihasználta hátralevő éveit. Nagy elfoglaltsága ellenére mindig szakított időt tudása gyarapítására. Mivel rengeteg tanítványa volt, sokan akadtak köztük olyanok is, akiknek nem volt lehetőségük arra, hogy személyen tanuljanak tőle. Ezért csak az idősebb, tapasztaltabb tanítványaitól szerezhettek ismereteket. Azok a tanítványok, akik még nem találkoztak mesterükkel, Dong Zhongshuval, nagyon szerették volna már látni. Dong Zhongshu lakóházának közelében egy nagy virágoskert volt. A tavasszal nyíló különböző virágok lenyűgöző látványt nyújtottak. A tanítványok azt remélték, hogy ez a színpompás látnivaló a mesterüket is kicsalja a kertbe, és akkor végre találkozhatnak vele, vagy legalább láthatják Dong Zhongshut, még akkor is, ha csak egyszer jön ki a kertbe. Ámde a tanítványok csalódtak, hiszen mesterük három év alatt egyszer sem jött ki a virágoskertbe, annyira lefoglalta könyveinek megírása.

1 2