Xinjiang a szülőhelye

A Manasz eposz legfontosabb jellegzetessége az emberi alakok és a jelenetek ábrázolásában nyilvánul meg. A hősköltemény Manasz és utódai mellett több mint 100 különböző tulajdonságú hőst is megjelenít, egyebek között Manasz támogatóit, bensőséges harcosait, leleplezi a kegyetlen természetű és becstelen hazaárulókat, a minden rosszra képes szörnyeket. Érzékletesen ábrázolja több tucatnyi nagyszabású hadművelet helyszínét, a hősök több mint 30 színű paripáit, nem is szólva a fegyverek fajtáiról és mennyiségéről.

Mintegy 10 ezerre becsülhető a Manasz eposz alkotóinak és őrzőinek száma. A Jusuop Mamaly mesterig terjedő több mint 1000 esztendőben nem volt senki, aki végig el tudta volna énekelni, vagy feljegyezte, feldolgozta volna az egész hőskölteményt.

Szép kílátás Xinjiangban

A 1918-ban született Jusuop Mamaly majdnem egész életét a hősköltemény gyűjtésére és feldolgozására szánta. 1984 és 1995 között elénekelte az egész Manasz eposzt, amit 18 kötetben és CD-n meg is jelentettek. Kína három legnagyobb eposza közül a Manasz az egyetlen, amelyet egyetlen előadó teljes egészében elénekelt.

A Manasz kínai nyelven is megjelent nyomtatásban. Angol, francia, német, japán és más nyelvű fordításai is készültek. Jusuop Manaly megkapta a Hszincsiangi Irodalmi és Művészeti díjat kiváló munkájáért.

A Manasz eposz, mint a népi irodalom remeke, nagy hatással van a Kínában élő kirgizekre. A kirgizek szemében a Manasz hősei örökké halhatatlanok maradnak. Mivel a Manasz eposznak fontos helye van a kínai és a világirodalom történetében, az ENSZ a Manasz évének nyilvánította az 1995-ös esztendőt. 2006. május 20-án a kínai kormány felvette a Manasz eposzt a kínai szellemi kulturális örökségek első ízben elkészített jegyzékébe.