Kedves hallgatóink, mostani adásunkban Liu Yuening kínai cimbalomművésszel készült interjúnkat hallhatják. Liu Yuening cimbalom – kínaiul „yangqin" – szakon végzett 1987-ben a pekingi Központi Zeneakadémián, ahol azóta is tanít. 1977-ben, 12 éves korában Liu Yueninget kiváló eredménnyel vették fel a Központi Zeneakadémia Középiskolájába. 1978-ban szerepelt az „Őszi bimbók" című dokumentumfilmben, az ott látható szólóelőadása révén vált ismertté országszerte.

2004-ben a kínai Oktatási Minisztérium a Központi Zeneakadémia oktatójaként őt delegálta vendégelőadónak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. Doktori diplomáját 2008-ban Magyarországon szerezte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Hazatérve, 2008-ban megalapította Kína első yangqin együttesét, a Jázmint, amely első koncertjét a pekingi Nemzeti Nagyszínház koncerttermében tartotta. Ezt követően adták ki első lemezüket „Virágzó jázmin" címmel. Jelenleg a Központi Zeneakadémia Zenei Konfuciusz Intézetének vezetője és professzora. A következőkben munkatársunk, Zhao Jing Liu Yueninggel készített interjúját hallhatják.

Zhao Jing: A korábbi interjúiban többször említette, hogy úgy érzi, a zenéért született, küldetésnek érzi a zenész létet. De milyen küldetést kell teljesítenie?

Liu Yuening: Igen, mindig úgy gondoltam, hogy a zenéért jöttem a világra, nem tudom világosan elmagyarázni ezt az érzést, de amikor még kislány voltam, és leültem a cimbalom mellé, teljesen megfeledkeztem magamról, teljesen át tudtam magam adni a cimbalom és a zene világának. Mielőtt 12 évesen hirtelen híres és népszerű cimbalmos lettem az országban, soha nem léptem fel színpadon. De 12 éves koromban egy csapásra gyereksztár lettem, Kínában mindenki ismerte azt a kislányt, aki tud játszani a cimbalmon, mert egy filmben is szerepeltem mint cimbalmos lány. Én úgy gondolom, hogy emiatt igen magas szintről indult el a művészeti pályafutásom, de ezt élvezem, és szívesen osztozom benne másokkal.

Zh. J.: Azt is feladatának tartja, hogy bemutassa külföldön a kínai zenei kultúrát, zenei hagyományokat?

L. Y.: Mindenkinek más a sorsa és mások a lehetőségei. Én azért vagyok szerencsés, mert a kínai népzenében az élen helyezkedem el, ezért is van erre a munkára lehetőségem. Persze, emellett érdekel a feladat, és a hangszerem is sokat segít ebben, mert a cimbalom egy nemzetközi hangszer. Külföldön sok ezzel rokon hangszer létezik, például a magyar cimbalom is ilyen, a kettő egy hangszercsaládba tartozik.

A cimbalom hangszer nagyjából négyezer évvel ezelőtt jelent meg a közel-keleti területeken, ezután a keresztes hadjáratok révén Európába került, aztán a Selyemúton keresztül eljutott Ázsiába. Kínában már majdnem ötszáz éves múltra tekinthet vissza, ebből a szempontból a cimbalom mára kínai hagyományos népi hangszernek számít. Azért is különleges, mert sok más országban vannak rokonai, így segít a kulturális cserekapcsolatok kiépítésében.

Zh. J.: Kilenc évesen kezdett el kínai cimbalmon játszani, az utóbbi években külföldön, többek közt Magyarországon és Indiában szintén gyűjtötte a tapasztalatokat. Mi volt a célja ezzel, a cimbalmok közötti rokonságot kutatta? Az összes cimbalmot egy rendszerben szeretné elhelyezni?

L. Y.: A világban eredetük szerint összesen négy fajta cimbalom család létezik, Kínán kívül, az európai és indiai típus mellett még vannak közel-keletiek is. Emiatt oda még el szeretnék menni kutatni. Ezek közül a területek közül először Európában jártam, Kelet-Közép-Európában, utána Nyugat-Európában. Mindegyik különleges volt, de mindent összevetve, jelenleg a kínai cimbalom a világon megtalálható cimbalom fajták közül a legmeghatározóbb. Mindenekelőtt azért, mert a legtöbben Kínában tanulnak ezen a hangszeren játszani, ennek köszönhetően a cimbalom lassan szólóhangszerré is válik az országban, míg Európában visszaesett a cimbalom népszerűsége, ennek egyik bizonyítéka az, hogy csak igen kevés zeneoktatási intézményben van cimbalom szak. Kínában pedig jelenleg közel kétszázezren tanulnak rajta játszani, a kilenc főbb zeneakadémián mind működik cimbalomoktatás, és a hangszer Kínában nagyon sikeresen fejlődik, egy mainstream szólóhangszerré vált. Ezzel szemben külföldön elhanyagolták, példaként említhetem a Liszt Ferenc Zeneakadémiát Magyarországon, ahol közel ötven éve felfüggesztették a cimbalomoktatást, és csak 2009-ben állították helyre a szakot, miután én adtam ott cimbalom koncertet.

Zh. J.: Magyarországi tanulmányai idején nemcsak koncertet adott, hanem egy hanglemezt is megjelentetett, és megírt egy tankönyvet, amelyet Kínában publikáltak, tehát szakmailag rengeteg eredményt ért el. Milyen más tapasztalatokra tett még szert?

L. Y.: Egy évig voltam Magyarországon, ezalatt bejártam a főbb magyar városokat, megismerkedtem magyar zenészekkel, és szakmai beszélgetéseket folytattam velük. Emellett több Magyarországon kívüli európai országba is elutaztam, és a hangszeremen keresztül a többi kelet-közép-európai ország cimbalomművészeivel is megismerkedtem és beszélgettem velük.

Igazából én úgy érzem, hogy azért vagyok szerencsés, mert szerencsémre összefutottam a hangszeremmel, a cimbalommal. Mindig azt mondom, hogy ő az első szerelmem, mert mindig itt van mellettem, és nagyon sok jó dolgot köszönhetek neki, rajta keresztül rengeteg új baráttal ismerkedhettem meg, és nemcsak a zeneművészek köréből, hanem a társadalom minden rétegéből. Nagyon fontos része az életemnek.

Zh. J.: A cimbalom összeköti a sorsát Magyarországgal, egy koncertjének hatására a Liszt Ferenc Zeneakadémiára visszatért a cimbalom szak. Fontos személy is lett az egyre szorosabb kínai-magyar kulturális és művészeti cserekapcsolatokban. Büszke magára?

L. Y.: Én átlagember vagyok, csak a szakmám különleges. Persze, büszke is vagyok magamra, és az az álmom, hogy egy napon a világon létező cimbalom típusokat összekötve egy új elméletet dolgozhassak ki. Tavaly a munkahelyemen, a Központi Zeneakadémián létrehozták a Nemzetközi Cimbalomművészeti Kutatóintézetet, amely egy új, nemzetközi szintű platformot jelent, s ezt a platform is kapcsolódik a munkámhoz, mert azt remélem, hogy világban létező „cimbalom rokonok" ezen a platformon keresztül folytathatnak majd cserekapcsolatokat és fejlődhetnek.

Zh. J.: Az ott végzett munkában vannak Magyarországgal kapcsolatos tervei?

L. Y.: Nagyon szeretnék visszautazni Magyarországra, és ismét ellátogatni a Liszt Ferenc Zeneakadémiára. Amikor Budapesten tanultam, Budán laktam, mindennap a négyes villamossal utaztam a Dunán át a Liszt Ferenc Zeneakadémia felé, ez igen mély emléket hagyott bennem, emellett a magyar embereket is nagyon szeretem. Történelemkönyvekben is kutattam a Magyarország és Kína közötti szorosabb kapcsolódási pontok után. Ilyenek vannak a zenében is, például sok magyar népdal pentaton hangsort használ, ugyanakkor a pentaton rendszer a kínai népzene egyik jellegzetessége, ebből kiindulva úgy vélem, hogy szoros rokoni kapcsolat van a két nép között.

A másik, amit szeretnék amellett, hogy visszatérhessek Magyarországra, az, hogy a zenei világban egy magasabb szintű kapcsolat jöjjön létre Kína és Magyarország között, amely több, mint előadások cseréje, valami, aminek nagyobb értéke lehet a történelmi fejlődés szempontjából. Kínában sokféle népi tánczene van, a magyar népi tánczene és a kínai között van rokoni kapcsolat, és ha e kettőből ki lehet hallani az azonosságokat, akkor össze is lehet kötni a két elemet, szerintem ebben még jobban meg fog mutatkozni a zene hatalma.

Zh. J.: Arra nem is gondolt, hogy újra vendégprofesszor legyen a Liszt Ferenc Zeneakadémián?

L. Y.: Volt ilyen gondolatom, hiszen amikor 2009-ben a Liszt Ferenc Zeneakadémián visszaállították a cimbalom szakot, odaküldtem egy tanítványomat, akit négyéves kora óta tanítottam, ő most már négy éve jár a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, hamarosan elkezdi a mesterképzést. Azt szeretném, hogy csereprogramot indítsunk a két zeneakadémia diákjainak. Ez megvalósítható lépés és nem is nehéz kivitelezni, ez az egyik tervem, amit szeretnék véghezvinni a következőkben. Szeretném, hogy még több magyar diák jöjjön Kínába cimbalmot tanulni, és a kínai diákok is ugyanígy mehessenek Magyarországra.

Liu Yuening a Kínai Yangqin Szövetség alelnöke, külföldi tanulmányai után visszatért Kínába és a kutatókat tömörítő Nyugatról Hazatért Kutatók Szövetségének alelnöke lett. A tudomány és a kultúra területén dolgozó, a kínai politikában fontos szerepet játszó Jiu San Társaság Központi Kulturális Bizottságának alelnöke, valamint a Kínai Népi Hangszeres Művészeti Szövetség Vezetői Bizottságának tagja. A Cimbalom Világszövetség és a Kína-India Baráti Társaság elnökségi tagja. A kínai zene hírnökeként Liu Yuening professzor több mint harminc országban tett látogatást, tizenöt zenei albumot adott ki, tíz tankönyvet írt és több tucat tudományos cikket jelentetett meg szakmai folyóiratokban.

(Írta/fordította: Zhao Jing)