Hallgatónk, Belovitz Károly nyerte a Kínai Nemzetközi Rádió (CRI) által a Kínai Népköztársaság megalakulásának 60. évfordulója alkalmából indított vetélkedő különdíját. Nyereménye egy ingyenes tíznapos pekingi és sanghaji látogatás volt október közepétől. A CRI magyar nyelvi szerkesztősége tapasztalatairól, élményeiről kérdezte a nyertest. Az elkövetkezőben részleteket olvashatnak az interjúból.

CRI: Mennyire jó ismerője Kínának?

Belovitz Károly: Kínának csodálója vagyok, és őszinte érdeklődés van Kína iránt bennem több okból is, de azt nem mondhatom, hogy ismerem Kínát. Igyekezet van bennem, Konfuciuszt olvasom már 15 éve, a „Si King"-et, a „Dalok könyvé"-t, nagyon érdekel az orientalisztika, az ókori Kína. Kommunista vagyok, tehát lelkesedéssel tölt el az, hogy a világ vezető hatalma lesz remélhetőleg a kommunista párt vezette Kínai Népköztársaság. De akkora hatalmas ország Kína, hogy sem a területét, sem a kultúráját, sem az embereket nem ismerem olyan mértékben, mint ahogy szeretném.

Interjú közben a CRI magyar szekciójának stúdiójában

CRI: Egy magyar ember manapság honnan tud tájékozódni Kínáról? Ön hol hallotta mindazt, amit Kínáról tud?

BK: Azt hiszem, hogy a Kínáról való tájékozódásnak nem az egyedüli, de a legeslegjobb forrása a CRI magyar adása. Akivel beszélgetésbe elegyedek, és szó esik Kínáról, mindig mondom neki, hogy az interneten a Google keresőablakába üssék be, hogy „China Radio International", és üssék be azt is, hogy „magyar", majd nézzék meg, mi jön elő! Ennyit tudok tenni, hogy felhívom a figyelmüket rá, hogy így lehet a legkönnyebben hiteles, tisztességes és elegendő bőségű információhoz jutni Kínával kapcsolatban. Más forrásokat sajnos nem tudnék megjelölni, mert a nyugati világ torzított képet ad Kínáról, szinte látszik a rosszindulat a nyugati médiában Kína iránt. Amikor Kína sikereiről van szó, akkor azt mondják, hogy Kína nem szocialista ország, amikor úgynevezett emberjogi problémákról beszélnek, akkor mindig kommunista Kínát emlegetnek. Én fordítva fogom csinálni, amikor a kínai eredményeket nyilvánvalóak, nem lehet őket letagadni, akkor azt fogom mondani, hogy azok a kommunista Kína eredményei, és ha van olyasmi, amit ők hibának látnak, akkor megmutatom nekik, hogy az nem hiba.

CRI: Erdészként, környezetvédőként más szemszögből is látta Kínát látogatása során?

BK: Ma a kínai Nagy Falnál jártunk. Azt láttam, hogy a legmeredekebb hegyoldalakon is erdősítés nyomai látszanak, ott is fát ültettek az emberek. Ez egy hatalmas teljesítmény, mert olyan száraz vidéken, ahol kevés csapadék esik, ennyire egyöntetűen záródott erdőállományt, ennyire egyenletesen fákkal borított területet máshol nemigen láttam. Ezek után elhiszem azt, és erről most meg is győződtem, hogy Kína telepíti a Földön a legtöbb erdőt, Kína az az állam, amelyik évente a legtöbb hektárt telepíti erdőkből.

A másik, ami természetvédőként nekem nagyon jól esett, hogy azt láttam, hogy Sanghajban, de Pekingben is a hatalmas épületek - amelyek gyönyörűek, igazi szép építészeti alkotások - egymástól olyan távolságra vannak, hogy van köztük levegő, van köztük tér. És azt láttam, hogy ezeknek a hatalmas toronyházaknak a tövében mindenütt van egy kis zöldövezet, parkok vannak, fák vannak, és szélesek az utak. Igaz, hogy Sanghajban tudtommal lakik tizenkilencmillió ember, majdnem két Magyarország lakossága lakik abban a városban, de nem olyan zsúfoltak az utak, mint Budapesten. Egyszerűen szélesek az utak, egyszerre nem tartózkodik mindenki az utcán, az emberek nem tolonganak jobban a metrón, mint nálunk Budapesten, tehát élhető világ az, ami Sanghajban van. És azt mondta egy barátom, kutatóbiológus, amikor mondtam neki, hogy megyek Sanghajba és Pekingbe, hogy „na, ha Sanghajba mész, olyan lesz Európa száz, vagy kétszáz év múlva". Nagyon örülnék neki, ha minél előbb ilyen lenne, ha a mi nagyvárosaink is tiszták lennének, gyönyörű nagy üvegpaloták lennének, és közöttük gyönyörű zöldövezet lenne.

CRI: A CRI jóvoltából jutott el Pekingbe, Sanghajban is járt. Mi a különbség a valós Kína és az ön által korábban elképzelt Kína között?

BK: A valós Kínából csak egy kicsit láttam. Azokat a gyönyörű eredményeket mutatták be, amelyeket eddig elértek - annak egy részét, mert Antoine de Saint-Exupéry-nek volt a „Kisherceg" című műve, és ez a francia szerző azt mondja, hogy a lényeg sohasem látható. Ez többé-kevésbé igaz. Tehát a lényeget, az elvont dolgokat az ember az Önök híranyagából ismeri meg: a fogalmakat, hogy mennyi erdőt ültettek, hogy az oktatásra, a természetvédelemre, az iparfejlesztésre mennyi pénzt, mennyi energiát áldoztak, milyen terveket kovácsoltak. De mégis a látvány bizonyító erejű volt számomra. Ez tulajdonképpen a Kínáról alkotott képemen nem tudott változtatni, mert a Kínáról alkotott képem az olvasmányaimból, az internetes böngészéseimből, és most már szerencsére abból áll, amit a saját szememmel láttam. Nem ismerem még Kínát, amit ismerek belőle, az nagyon teszik, azt nagyon szeretem, és nem módosított az eddigi elképzeléseimen, csak igazolta az elképzeléseimet.

CRI: Látogatása során melyik kínai látványosság ragadta meg leginkább?

BK: Leginkább a sanghaji épületek. Szerencsére sok fotót is készítettem. A városnak az élhetőségét az adja, hogy valóban igaz az a mondás - Sanghaj esetében mindenképpen -, hogy a város megszépíti az életet. Ez a Sanghaji Expó mottója, ez tökéletesen igaz Sanghajra. Ez ragadott meg bennem a legjobban. Ez egy olyan csodálatos élmény, amit sohasem fogok elfelejteni.

Belovitz Károly és a 2010-es Sanghaji Expó kabalafigurája

CRI: Végezetül kérem, hogy mondja el üzenetét és jókívánságait a CRI magyar nyelvi szerkesztőségének, internetes olvasóinknak és hallgatóinknak.

BK: Nagyon köszönöm a CRI-nek, hogy magyar embernek - nekem - megadta ezt a lehetőséget, hogy a Kínai Népköztársaság megalakulásának 60. évfordulója alkalmából megrendezett vetélkedő különdíjasa lehettem. Úgy tudom, egész Kelet-Európából csak egy magyar ember - személyemben - és egy szerb barátom az, aki ilyen különdíjban részesült. Ezt minden magyar ember nevében köszönöm Önöknek. Az Önök munkájához sok sikert kívánok, azt kívánom, hogy továbbra is készítsék híranyagaikat, továbbra is törekedjenek arra a tisztességes hangnemre, arra a bulvársajtó nélküli igaz híranyag-közvetítésre, amit Önöknél tapasztalok. Ehhez Önöknek jó egészséget kívánok, a magánéletükben és társadalmi munkájukban sok boldogságot, és sikeres továbbfejlődést. Ami pedig Kína lakosságát illeti, az egész kínai népnek és vezetőinek sok szeretettel kívánok békés, nyugodt építőmunkát, jó egészséget, boldogságot.