1935-ben az északkelet-kínai Qiqiharban születtem. 1950-ben az Északkelet-Kínai Luxun Irodalmi és Művészeti Intézetben (ma Luxun Szépművészeti Akadémia) zene szakon tanultam, majd az Északkeleti Zeneiskolába kerültem át, ahol zeneszerzés szakon folytatta tanulmányait. 1955. augusztusban útnak indultam Budapest felé, és vonattal hat nap után Moszkvába érkeztem, majd rövid pihenőt követően kétnapos vonatút várt rám Budapestig. A magyar főváros teljesen ismeretlen volt számomra, egy fiatal ember számára. És ezzel kezdetét vetettem egy kínai ösztöndíjas élete Magyarországon. Az 50-es években Kína szegény volt, és lakosainak sokat kellett nélkülözniünk. A Budapestre tartó nekem a kínai kormány két bőröndöt adott tele ruhákkal, cipővel és egyéb dolgokkal. Minden fontos hétköznapi cikk ott lapult az útitáskomban. Akkoriban elég volt megnézni egy kínai ösztöndíjas öltözetét, és máris meg lehetett mondani, hogy melyik évben érkezett külföldre, ugyanis a kínai kormány által adott uniformis stílusa évente változott. Ösztöndíjam havi 600 forint volt, amiből étkezésre 300 forintot költtem, a megspórolt pénzből pedig zenei könyveket vásároltam. Én könyvespolcomon még ma is ott állnak a Magyarországon vásárolt zenei könyvek. Ezek a régi kötetek egy kínai ösztöndíjas felejthetetlen éveinek tanúi. Hét éven át tanultam Magyarországon, ebből két évet a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, öt évet pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Trombitát és zeneszerzést tanultam. Az idő tájt a kínai diákok eredménye nem volt túl jó. Nem akartam másokat zavarni, ezért nap nap után a kollégium pincéjében szorgalmasan gyakoroltam trombitán, és kitartásának köszönhetően eredményem jóról jelesre, majd kitűnőre javult. Tanulmányaimot követően visszatértem Kínába, ahol a Központi Zeneművészeti Konzervatóriumban (CCOM) tanítottam, és professzori címet szereztem.

Magyarországon megváltozott a munkámhoz való hozzáállása, az ott megalapozott zenetudása nagy hatással volt későbbi pedagógusi pályafutásomra. Az elmúlt évtizedekben a kezem alól rengeteg kiváló trombita szakos fiatal került ki, akik jó eredményeket értek el különböző nemzetközi zenei versenyeken, több egykori tanítványom ma világhíres zenekarokban játszik. Az elmúlt években újra találkozhattam magyar kollégáival. Barcson 1984-ben nemzetközi rézfúvós kamarazenei tábort szerveztek, ahol Én is tanítottam. Ezt követően zsűritagként vettem részt egy Magyarországon tartott nemzetközi zenei versenyen. 1990-ben ismét Magyarországon tanítottam. A kínai és a magyar zenészek között örökké tart a barátság. Nagy örömömre szolgált, hogy a CRI magyar szekciójának munkatársai interjút készítettek velem a kínai-magyar diplomáciai kapcsolatfelvétel 60. évfordulója alkalmából. Felidézhettem az ötven évvel ezelőtt történteket. Még ma is élénken emlékszem mindenre. Felejthetetlen élmény! Köszönöm a magyar népnek, hogy ilyen szép emlékeket adott nekem.