Közeledik a tavaszünnep, s egymás után érkeznek szekciónkba hallgatóink tavaszünnepi, vagy ahogy például Bagi Attila írta: „elközelgő kínai újév alkalmából" küldött jókívánságai. Mindenkinek köszönjük az üdvözleteket, képeslapokat. Külön köszönjük a dunaszentbenedeki Horváth Istvánnak, aki nemcsak a Magyar Szekciót, hanem az egész Kínai Nemzetközi Rádiót köszöntötte forró hangú levelében.

Katona Judit nagy meglepetésünkre egy 1984-es, Kínában töltött tavaszünnepet idézett fel meleg szavakkal: „1984-ben én is voltam Kínában, Peking mellett, egy takarmányüzem építésénél és üzembe helyezésénél. Abban az időben volt a holdújév, és az ünnepségsorozat. Mondhatom, hogy felejthetetlen volt. Esténként néztem a televíziót, és az elején elhangzó Himnuszt most is el tudnám dúdolni". Nagyon köszönjük ezt a megható emlékezést.

Ahogy Dudás György kedves hallgatónknak is, aki zenei rovatunkról írt felejthetetlenül: „Nagyon köszönöm a dél-kínai zenész által a kéthúrú hegedűn előadott, a lélekre mélyen ható gyönyörű számot. A szép zene andalítóan hat a lélekre, mert az csak a szépre emlékezteti az embert. Például mint a „Tündérfa virága" című zene is. Nagyon szépen köszönöm ezt a sok szépséget sugárzó zeneszámokat, azoknak is, akik közvetve részesei voltak ezek leadásának". Mi tagadás nagyon jól esik mindenkinek, ha ilyen kedves szavakkal értékelik munkáját. És azt kell mondanom, hogy közvetve Dudás György is részese programjainknak, mint ahogy minden hallgatónk is részese, hiszen Önöknek készítjük adásainkat, szerkesztjük honlapunkat, írjuk Panoráma című folyóiratunkat. És nem utolsó sorban részesei programjainknak azért is, mert a Postabontót az Önök leveleiből állítjuk össze.

A zene után jöjjön a líra, a költészet. Hiszen verseket is kapunk Önöktől, nem is keveset. Nagy Kornélia nekünk küldött kedves versében olvashatjuk a következő sorokat:

„Kultúra, sport, kereskedés / mind meggyökerezett / A szorgalmas eszek s kezek / ápolták ezeket: // Nagyon szép az emlékezés / ki mit kapott egykor / S hogyan tudta hatványozni / itt s az országában otthon". Reméljük Nagy Kornélia, és minden hallgatónk is úgy gondolja, hogy a versbe foglalt kívánság megvalósult, Kína valóban meghatványozta teljesítményét mind a kultúra, mind a sport, mind pedig a gazdaság területén.

Erről a fejlődésről Kaczur István minden bizonnyal hosszasan tudna beszélni, hiszen ő nagyon régóta követi figyelemmel munkánkat. Immáron negyed százada, 25 éve hallgatja adásunkat. Amikor Katona Judit hajdanán Peking mellett töltötte a tavaszünnepet, akkor Kaczur István, még csak 56 éves „fiatalemberként" Magyarországon hallgatta a Pekingből érkező híreinket. Kaczur István most már 81 éves elmúlt, amivel kapcsolatban ezt írja: „Én már a 82.-be léptem. Ez olyan sok, hogy gyakran kérdeznek ismerősök: Hát még élsz?" Mi nem ezt kérdezzük, hanem azt kívánjuk, hogy érje meg erőben, egészségben a fél évszázados hallgatói jubileumot. És ahogy utolsó levelét olvasgatom, azt hiszem ez nem is lehetetlen kívánság. Hiszen mit is ír még István bácsi? „Én is próbálkozom még a kínai szavakkal, Ilona és Ferenc segítségével. Pityiú, hentyiú putyien – jól jegyeztem meg ezeket?" Bizony jól, az első szó a sör, a második kifejezés pedig azt jelenti, hogy „régen találkoztunk".