Nemcsak a tavaszünnep végét, hanem a nőnapot is fehérbe öltözve ünnepelte Peking, ugyanis hatalmas hóesés lepte meg a pekingieket és lepte el Pekinget. Katona Judit reményének beteljesülésre, hogy tudniillik „lesz Tavasz 2010-ben is", még úgy látszik várni kell egy-két napot. Addig is nagyon köszönjük Kiss István nőnapi üdvözletét.

Nagy örömünkre több hallgatónk is beszámolt arról, hogy műsorunk segítségével elkezdett kínaiul tanulni. Kevey-Icsikava István például ezt írta erről: „A kínai nyelv tanulásába is belekezdtem … hát elég nehéz. Továbbá … nem fog menni, úgy látszik …" Reméljük, hogy csak „látszik", a valóságban pedig nagyon is menni fog. Kérjük, ne adja fel István, és a többi kínai nyelv tanulásába kezdett hallgatónk sem. Vegyenek példát Novotny Katalinról!

Novotny Katalinnak ugyanis sikerült elsajátítani a kínai nyelv alapjait, és talán még többet is. Természetesen nem egyik napról a másikra, csodák ugyanis a nyelvtanulásban sincsenek. Leveléből tudjuk, hogy Katalinnak sem évek, hanem évtizedek kellettek ahhoz, hogy az alábbi beszámolót küldhesse nekünk: „Nagyon örülök, hogy végre eljutottam Kínába. 1988 óta szeretnék odalátogatni, akkor kezdtem kínaiul tanulni. Egyszer egy vetélkedőn a kínai rádiótól egy fehér pólót is kaptam, rajta a kínai nagy fallal! Most végre 13 napot Kínában töltöttem, a MÁV Zenekar Strauss-turnéján segítettem a zenekar tagjainak, ha kínaiul kellett valamit mondani. A tolmácsolás kicsit nagyképű kifejezés lenne, mert annyira azért nem tudok kínaiul, sokat felejtettem. Sanghaj, Haimen, Yancheng, Wuxi, Mianyang, Huzhou - nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem! Ha érdekesek lehetnek a tapasztalataim, élményeim, szívesen írok róla, és fényképeket is tudok küldeni!"

Mi pedig nagyon örülünk, hogy ilyen sikerélménye volt a kedves hallgatónknak. Sanghajban biztosan gondolt arra, hogy megérte a nyelvtanulással bajlódni.

Természetesen érdekelnek bennünket Katalin (és minden kedves hallgatónk) Kínában szerzett tapasztalatai, és a fényképekre is kíváncsiak vagyunk, küldheti elektronikusan is és magától értetődően postai levélben is.

De van nekünk ezen a héten még egy „kínai utasunk"! Novotny Katalin levele után olvastam ugyanis Katona Juditét, és szó, mi szó, alaposan meghökkentem. Azt írta ugyanis, hogy: „Egyik nap Kínában jártam!" Mielőtt azonban arra gondolhattam volna, hogy minden hallgatónk elutazott hozzánk, Katona Judit el is magyarázta, hogy kell ezt érteni: az internetes honlapunkat olvasgatta! Mi tagadás, nagyon jól esett olvasni, hogy „ami a <> címszó alatt van, az egészen csodálatos! Eddig még nem láttam (egy héten egyszer jutok a számítógéphez), de most nagyon élveztem! Gyönyörűek a képek, könnyen kezelhető, nagyon tetszett! Nem is tudtam mindent megnézni, hagytam máskorra is!"

Ugyanez igaz a Postabontó műsorára is: a bőség zavarával küszködve nem is tudok minden hozzánk érkezett levélből idézni, ez alkalommal is maradt idéznivaló a következő heti Postabontóra is.

Ezért aztán a dunaszentbenedeki Horváth István soraival tökéletesen egyetértve zárom a mai műsort: „én sem szaporítom a mondataimat, bár lenne bőven több mindenről szót váltani". De majd csak a jövő héten, mert már csak az maradt hátra, hogy műsorunk végén megköszönjem a figyelmüket.