Kedves Hallgatóink! Interjúalanyunk ma Treiber Zsuzsa, egy olasz kávégépeket forgalmazó, magyar tulajdonú pekingi vállalat kereskedelmi igazgatója. Zsuzsa korábban a Magyar Televízió Telesport című műsorának munkatársa volt hosszú évekig, a közvetítői stábbal megjárta többek között a pekingi olimpiát is, és most ismét a kínai főváros az otthona. Lévén igen friss (legalábbis Kínában) vállalkozásról van szó, nem kevés kihívással kell nap-mint-nap megküzdeniük...

Treiber Zsuzsa

-         Kedves Zsuzsa! Bemutatnád magad néhány mondatban?

-         Köszöntöm a kedves hallgatókat, és köszönöm szépen a lehetőséget is, hogy egy kicsit beszélhetek magamról és Pekingben működő cégünkről! Tavaly májusban már második alkalommal érkeztem Kínába, először 2008-ban jártam itt, amikor a Magyar Televízió sportosztályának munkatársaként - kollégáimmal együtt - az a megtiszteltetés ért, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felkérésére az olimpia vívóversenyeit közvetíthettem. Az akkori három hét kemény munkája túl sok időt nem hagyott a város megismerésére, mégis azzal az érzéssel mentem haza Magyarországra, hogy valamiért nekem ide vissza kell jönnöm. Nem tudtam az idejét, és igazából az okot sem, hogy miért, csak azt éreztem, hogy nekem ide vissza kell valahogy találnom, és kicsit jobban megismerkednem ezzel a teljesen távoli, és az én számomra gyakorlatilag semmihez nem hasonlítható kultúrával. Magam sem gondoltam volna, hogy a szeptemberi hazatérés után, persze szerencsés véletlenek folytán, már következő májusban megnyílik előttem egy lehetőség, hogy visszajöjjek Pekingbe. Dehát itt vagyok, és nagyon jól érzem magam! Egyedül élek itt, Magyarországon él a családom, akik természetesen nagyon hiányoznak, de hála az internetnek nagyon könnyen tudjuk tartani a kapcsolatot. Azt gondolom, hogy az ilyen érzelmi hiányosságokat manapság már sokkal könnyebben lehet pótolni, mint mondjuk néhány évvel korábban.

-         Mesélj, kérlek kicsit a televíziós múltadról! Hosszú éveket töltöttél a Magyar Televíziónál, mindig is TV-s pályára készültél?

-         Ez egy érdekes történet, de nyilván nem vagyok egyedül ezzel, sokan különféle módokon, vargabetűkkel érünk el végül ahhoz a szakmához, amit aztán hivatásnak választunk. Az én eredeti végzettségem a gyógyszerészet. Az életemben viszont mindig is párhuzamosan futott egymás mellett a film, a színház, a sport és a média szeretete, illetve az irántuk való érdeklődés. Éppen ezért a baráti köröm is ezen rétegekből alakult ki. 1992-ben adtam váltásra a fejemet, amikor nyílt egy lehetőség, hogy a gyógyszertárból átnyergeljek egy magán-videóstúdióba, ahonnan aztán gyakorlatilag egyenes út vezetett új állomásomhoz: egyszer csak azon kaptam magam, hogy a sportosztályon dolgozom. Először felvételvezetőként, aztán gyártásvezetőként. Az, hogy az Olimpia kapcsán egy nemzetközi csapatba kerülhettem, az azért nagyban annak köszönhető, hogy az angol nyelvet elég jól elsajátítottam egy kicsit korábban. Éppen ezért az én fő területem a sportosztályon belül is általában a nemzetközi közvetítéseknek a felügyelete és megszervezése volt.

-         Megkérdezhetjük, hol tanultál meg ilyen jól angolul? Az iskolában vagy külföldön?

-         Annak idején a gimnáziumban kezdtem el angolul tanulni, aztán volt egy lehetőségem kimenni az Egyesült Államokba. Ez nem titok, az én családom nagy része, de legalábbis a fele a mai napig is kint él, így hát többször is meglátogattam őket, huzamosabb ideig tartózkodtam náluk, ami persze hozzásegített ahhoz, hogy jobban magamévá tegyem a nyelvet. Ennek egyébként mindig is nagyon sok előnyét élveztem mind Magyarországon, mind most itt Kínában, hiszen itt ez a közös nyelv.

-         Igen színes képet mutat tehát az eddigi életpályád. A Telesporthoz visszatérve, melyik (volt) a kedvenc sportod, legkedvesebb sportélményed?

-         Igazából nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy a televízióban a sportosztályon dolgozhattam. Nem tudok kiemelni kedvenc sportágat, amiket én nagyon szerettem, azok az élő közvetítések. Ezeknek mindig van egy varázsa, nagyon oda kell figyelni, nagyon résen kell lenni, mindenkinek nagyon tudnia kell a dolgát, a helyét ebben a produkcióban, illetve az élő közvetítéseken, ezek ugyanis nyilvánvalóan megismételhetetlenek. Tehát elsősorban ez az, ami engem mindig nagyon érdekelt, mindegy, hogy vízilabda, kézilabda vagy úszás, amik mindenképpen a magyar sikersportágak közé sorolhatók, de egy-egy nemzetközi focimeccsen is nagyon szívesen dolgoztam. Ha kedvenc sportágat kellene említenem, akkor talán az a kézilabda. Egyik felejthetetlen eseményként is a kézilabda Európa-bajnokságot tudnám kiemelni, amit annak idején Magyarországon rendeztek; illetve ami még egy nagyon nagy tapasztalatszerzés volt nekem, az a 2005-ös birkózó VB, ahol szintén a nemzetközi vonalon dolgoztam, a japán közvetítőstábnak voltam én a nemzetközi összekötője, segítője.

Munkatársunk Zsuzsát kérdezi

-         Mostanában sok helyen hallani, hogy semmi sem történik az életben véletlenül. A te esetedben is mondhatjuk talán, hogy a pekingi olimpia révén szinte sorsszerűen ismerkedhettél meg kicsit Pekinggel, ami nagy benyomást tett rád, érthetően visszavágytál ide. Mégis, elég nagy szakadék van a mostani munkád és a sportközvetítés között, hogy sikerült ismét ez a nagy váltás?

-         Én azt gondolom, hogy egy ember életében mindig nagyon fontosak a kihívások. Amikor megfogalmazódik egy gondolat a fejemben, ha valamit nagyon szeretnék, az a tapasztalatom, hogy az előbb-utóbb valóra is válik. Így lett ez a pekingi utazással kapcsolatban is. Eldöntöttem, hogy ide vissza szeretnék jönni, megtanulni a nyelvet, hiszen azt gondolom, hogy egy kultúrához közelebb kerülni mindenképpen a saját nyelvén keresztül lehet. Tudtam, hogy az elhatározás megvan, a megvalósítás módja pedig egyszerűen csak érkezett. És az, hogy én most a múltamhoz képest egy egészen más dolgot csinálok, és teszem hasznossá magam, az mindenképpen kihívás. Ez tényleg csak magán az emberen múlik, hogy mennyire nyitott, mennyire hajlandó új dolgokat elsajátítani. Ha ezek megvannak, és az ember próbálja képezni magát, kész tanulni, akkor azt gondolom, hogy minden akadályt sokkal könnyebben le lehet küzdeni. Most egy olasz kávégépeket forgalmazó cégnél vagyok, de azon túl, hogy világ életemben nagyon szerettem a kávét, igazából nem volt sem rálátásom, sem elképzelésem ilyen mélységekig a kávézás kultúrájára, illetve a kávézás kultúrájáról. De azt kell hogy mondjam, ahogy egyre jobban beleásom magam a kávézásba, napról-napra egyre inkább megnyílik előttem ez a rendkívül érdekes kultúra. Hiszen nyugodtan nevezhetjük kultúrának a kávézást. Ha arról beszélünk, hogy itt Kínában nagy hagyománya van a teázásnak, a teaivásnak, ez a teakultúra hazája, akkor ugyanezt el lehet mondani a kávéfogyasztásról is, hiszen ennek a növénynek is megvan ugyanaz a szertartásos felhasználási múltja a termesztéstől, az elkészítésen, pörkölésen át egészen a csészébe kerülésig, amit én nagyon érdekesnek és izgalmasnak találok.

-         Bemutatnád kérlek néhány mondatban ezt a magyar céget, az ITAFFE-t, melynek dolgozol!

-         Cégünk neve ITAFFE Beijing Trading Company. 2009 januárjában érkezett ide cégvezető kollégám, Kende Péter azzal az elhatározással, hogy megpróbálja Kínában meghonosítani a kávézás tradícióját. Erről ma már tudjuk, hogy nagyon szép elgondolás, nem megvalósíthatatlan, de nem is olyan egyszerű, mint azt az első pillanatban gondoltuk. Péter tehát érkezése után elkezdte azt a hosszas, több hónapon át tartó procedúrát, melynek végén egy hivatalosan bejegyzett céget tudunk üzemeltetni. 2009 áprilisában, tehát közel lassan egy éve kezdtük meg a működésünket. Hogy ez mit jelent? Olaszországból importálunk nagyon szép, egyedi tervezésű és kivitelezésű kávégépeket mind családi, mind irodai, mind professzionális (tehát éttermi, szállodai) felhasználásra. A Kávégépekhez természetesen a megfelelő minőségű és mennyiségű kávét is biztosítjuk. Mondhatom, hogy ez egy eléggé telített piac, mi abban próbálunk meg különbözőek lenni, hogy nem a kávébabra, az őrölt kávéra fókuszálunk elsősorban, hanem az úgynevezett kávépodokra, melyek kis, egyenként 7 gramm kávét tartalmazó filterek. Ezeknek rengeteg előnyük van az őrölt kávéval szemben. Az a koncepciója a cégnek, hogy valami unikummal álljon elő, hiszen ahogy már említettem, nagyon telített piacról beszélhetünk, még Kínában is. Közel egy év után elmondhatom, hogy egyre ismertebbek vagyunk, amiért mi nagyon sokat teszünk, nagyon sokat dolgozunk, ez nem titok, hiszen ezért vagyunk itt. Egyre sikeresebbek tudunk lenni ezen a piacon.

-         A honlapotokat böngészve rátaláltam arra, hogy teákat is forgalmaztok, és te magad is említetted, hogy Kína a tea hazája, a teakultúra itt igen nagy hagyományokra tekinthet vissza. Mennyire tudjátok megoldani ezt az eléggé nehéz reklámfeladatot, teát értékesíteni itt Kínában?

-         Mi elsősorban a kávéra fókuszálunk. Valóban, ahogy említetted, teapodokat is, tehát egyenként csomagolt teafiltereket is forgalmazunk. Az érdeklődőknek azonban mindig el szoktuk mondani, hogy ezek nem kínai teák, bár van zöldteánk is. Ezek elsősorban ízesített teák, és ez sem titok, lényegesen magasabb árszínvonalat képviselnek, mint a Kínában megvásárolható teafüvek. Ezzel együtt vannak olyan vásárlóink, elsősorban éttermek, akik azt mondták, hogy ha már a kávépodjainkat vásárolják és a kávéfőzőinket használják, nagyon szívesen kipróbálják a teát is. Nagyon egyszerű az elkészítési módja, és ugyanazzal a géppel lehet egyik pillanatban kávét, a másik pillanatban teát készíteni. Ez tehát mindenképpen az előnyök közé sorolható, és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon pozitívak a visszajelzések a teáinkkal kapcsolatban is. Azt azért mindenképpen le szeretném szögezni, hogy mi elsősorban a kávéra koncentrálunk. Ennek a kultúrának a magvait szeretnénk elültetni minél több kínai ember életében. Ami miatt én nagyon szeretem ezt a munkát, az éppen ez: nem egyszerűen arról van szó, hogy kávégépeket próbálunk eladni, hanem mindenképpen megpróbálunk információkat is átadni. Az nagyon jó dolog, amikor találkozunk egy kínaival, aki érdeklődik, aki kérdéseket tesz föl, ez jó érzés egy európai embernek, aki egy egészen más világból, más kultúrából érkezett. A munkánk nagy részét még ma is az teszi ki, hogy a kávéivás hagyományait, a kávétermesztést és egyáltalán az európai kultúra ezen részét jobban megismertessük a kínai emberekkel.

-         Említetted azt is, hogy igen telített a piac, erős a nemzetközi verseny. Viszont a magyar vállalatok között mennyire érzitek magatok úttörőnek, pionírnak, ha lehet ilyet mondani? Hiszen eleddig nem sok hazai vállalkozásnak sikerült itt gyökeret vernie.

-         Természetesen nincs túl nagy magyar kolónia Pekingben, legalábbis az én tudomásom szerint. Vannak nagyon érdekes és izgalmas próbálkozások. Én azt gondolom, hogy az ma már mindennapos dolog, hogyha egy európai embernek módja és lehetősége van rá, akkor megpróbál Kína és a keleti országok irányába nyitni. Nagyon sok lehetőség van, és ha szigorúan csak az üzletről akarok beszélni, akkor főleg. Óva intenék azonban mindenkit attól, hogy azt higgye, hogy itt kolbászból van a kerítés, szó sincs erről. Nagyon nehéz áthidalni azokat a kulturális nehézségeket, amik az eltérő magyar és kínai üzleti szemléletből adódnak, ezzel együtt én a saját környezetemben ismerek olyan magyarokat, akik meghozták az elhatározást, amiért képesek és akarnak is tenni, és azt gondolom, hogy valahol ebben is van a siker titka. Azt hiszem, hogy a mi cégünk mindenképpen egy nagyon jó pozícióban van, de mindig, amikor egy picit elkeseredünk, amikor nem úgy jönnek az eredmények, ahogy azt mi elvárnánk, azzal vigasztalnak minket, hogy még mindig sok időre van szükségünk. Ilyenkor mindig eszünkbe jut: idő, idő, idő és nagyon sok türelem.

Itaffe-kávégépek

-         Esetleg mesélnél arról, hogy konkrétan milyen akadályokat kellett leküzdeni, ha ezzel nem sértünk üzleti titkot. Van-e esetleg olyan terület, ami itt gördülékenyebben megy, ment, mint otthon?

-         Üzleti titkokat természetesen nem tudok elárulni, én mindig a személyes, mindennapi tapasztalataimból indulok ki. Az egyik alapvető dolgot úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy az ember itt Kínában valamifajta isteni türelmet tanul. Itt minden egészen más mederben folyik, sokkal több energia- és időbefektetés az, hogy valakit meggyőzz arról, hogy jó az, amit te elképzelsz, jó a termék, amit te ajánlasz. Ami nagy szerencse, hogy a kínai emberek borzasztóan nyitottak, így sokkal könnyebb közel kerülni hozzájuk. Ez persze nem garancia arra, hogyha valakinek megtetszik a mi kávégépünk, megkóstolja a kávénkat, és azt mondja, igen, ez nagyon finom, akkor holnapután bekopogtat, hogy szeretne egyet hazavinni. Szó sincs ilyesmiről. Sokkal több idő, sokkal nagyobb türelem, és sokkal nagyobb tolerancia kell a kínai piacon. Igazából csak ezt tudom kiemelni, mert nincs új a nap alatt, az üzleti menet az Kínában is üzlet, Európában is üzlet. Egy biztos, hogy itt minden holnap történik, viszont előbb-utóbb megtörténik. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy egy e-mailre hiába várja az ember a választ. Otthon természetes, hogy reakciót vár az ember, akkor is, ha esetleg negatív az. Ez itt nem így van, így azon például már meg sem lepődünk, hogy egy tavaly augusztusban írt levelemre nemrég érkezett egy egyébként meglehetősen pozitív válasz, aminek persze nagyon örültünk. Ez is egy olyan kulturális különbség, amit tudomásul kell venni, és el kell tudni fogadni ezt a fajta másságot. Én azt gondolom, hogy ez egy alapvető feltétel az üzletben is.

-         Beszélhetünk-e nyelvi akadályokról? Említetted, hogy tanulsz kínaiul, hogy állsz ezen a téren?

-         Nagyon hamar rá kellett döbbennem, hogy a kínai nyelv nem tartozik azon nyelvek közé, melyeket az utcáról gyorsan fel lehet kapni. Ezzel együtt nyolc hónap itt-tartózkodás után eljutottam arra a szintre, hogy most már remekül tudok kommunikálni az itteni taxisofőrökkel, ami azt gondolom, hogy nem egy utolsó dolog. Mindenképpen megvan az elhatározás, hogy akár iskolában, akár magántanárral folytassam a kínai nyelvtanulást. Valóban vannak nyelvi nehézségeink, elsősorban az angol a közös nyelv, és hál' istennek az a tapasztalat, hogy egyre több kínai, főleg az új generációk képviselői meglehetősen jól beszélnek angolul. Itt az irodában van két nagyon kedves kínai kollégánk, akik ha végképp elakadunk, a segítségünkre sietnek. Nagyon jól tudunk együttműködni.

-         Mesélnél nekünk a pekingi életedről? Hogy töltöd a szabadidődet? Barátok, szórakozás, utaztál-e már Kínában?

-         Ahogy említettem, én egyedül élek itt Pekingben. Az első nagy lépés, ami számomra egy sarokpontja volt az itt-tartózkodásomnak az az, hogy teljesen egyedül tudtam magamnak elintézni az albérletemet, az ingatlanossal való tárgyalástól kezdve a beköltözésig. Az időm és az életem nagy részét mindenképpen a munka teszi ki, amivel nekem az ég világon semmi problémám nincsen, hiszen most valóban ez a prioritás az életemben. Mindenképpen szeretném elmondani néhány hónap múlva, de remélhetőleg egy éven belül, hogy egy sikeres cégnek vagyok a munkatársa, mindenképpen szeretném a sikerek szolgálatába állítani a tudásomat. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagyon sok eseményen részt tudunk venni, ahol mi szponzoráljuk a részvevőket a kávénkkal. Éppen ezért nagyon sok helyen megfordulunk, nagyon sokféle, érdekes ember között mozgunk. Az én szerencsém, hogy a munkám egyben a szórakozásom is, ha lehet ilyet mondani, mert tényleg nagy szeretettel és kedvvel csinálom. Amikor van némi szabadidőm, és ez általában a hétvégékre tehető, akkor igyekszem az itt már kialakult baráti kapcsolataimat ápolni, melyek nagyon sokszínűek. Barátaim között nemcsak kínaiak vannak, hanem Indiából, az Egyesült Államokból, Új-Zélandról is, és még sorolhatnám. Hála istennek nagyon színes itt a világ Pekingben. Természetesen vannak kedvenc szórakozóhelyeink, ahova időnként el szoktunk járni, amire azonban én nagyon nagy hangsúlyt fektetek, az a hagyományos kínai medicina által nyújtott lehetőségek kipróbálása. Ez elsősorban most még a kínai hagyományos masszázsban jelentkezik, amit szintén szeretnék egy kicsit közelebbről megismerni. Mindig igyekszem időt szakítani hétvégeken egy ilyen alkalomra.

-         Hogyan töltötted a karácsonyt, és tervezel-e valamit a tavaszünnepre most?

-         Hosszú idő után most fordult velem elő először, hogy a karácsonyt nem családi körben töltöttem. Ez is az én döntésem volt, teljesen tudatosan vállaltam azt, hogy nem utazom haza Magyarországra. Kíváncsi voltam, hogy itt Kínában, ahol ugye elvileg nem ünneplik a karácsonyt, mégis hogyan történnek a dolgok. Számomra meglepő volt, hogy azzal együtt, hogy ez nem számít kínai ünnepnek, a várost elképesztő módon feldíszítették, nyilvánvalóan a sok külföldire való tekintettel. Úgyhogy volt azért egy kicsi karácsonyi hangulatom, egy nagyon kedves magyar barátom jött hozzám látogatóba, hozott nekem otthonról egy kis bejglit, ami szintén adott egy karácsonyi érzést. Ami igazából hiányzott, az a karácsonyfának az illata, amiről soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos nekem. Megszületett az elhatározás, hogy a következő karácsonyt otthon fogom tölteni, miután most már megtapasztaltam, hogy itt Kínában ez hogyan zajlik. A tavaszünnep alkalmából pedig haza fogok utazni. Először is mert régen voltam otthon, másodsorban pedig ez egy hosszú ünnep itt Kínában, ez a legfontosabb családi ünnep. Éppen ezért túl sok értelme nincs, hogy üzleti szempontokból itt maradjak. Itt gyakorlatilag meg fog állni az élet. Talán lesz egy kis részem a tűzijátékban, hiszen nem az ünnep első napján fogok hazautazni, úgyhogy azt majd mindenképpen megnézem, de egyelőre az utazásra készülődöm.

-         Biztosan izgatott vagy már az utazás miatt. Mi hiányzik a legjobban otthonról, és mi az, amit innen szívesen hazavinnél?

-         Nagyon érdekes, hogy amikor Kínába érkeztem, azt gondoltam, hogy nagyon nehezen fogom akceptálni és adaptálni azokat a dolgokat, amiket itt találok. Kicsit féltem attól, hogy majd a magyar ízek jobban fognak hiányozni, de azt kell, hogy mondjam, hogy én nagyon-nagyon sokszínűnek és sokízűnek találom a kínai konyhát. Úgyhogy igazából nem érzem túl nagy hiányát a magyar konyhának sem, bár mindig jól jön, ha egy kedves magyar barát érkezik, és hoz magával egy kis magyar ízt kóstolóba. Nagyon érdekes tapasztalat saját magam számára, hogy bár a család, a barátok, a szülők hiányoznak, azért az internet ma már lehetővé teszi akár a napi, személyes kapcsolattartást is, melynek segítségével persze sokkal könnyebb ezt átvészelni. Nyilvánvalóan az édesanyámnak egy ölelése vagy egy fricskája az azért időnként jólesne, de én azt hiszem, hogy megtaláltam a számításomat itt, és most már biztos vagyok abban, hogy jó döntést hoztam, amikor Kínába jöttem. Nagyon jó lesz most hazamenni, valóban, de pontosan tudom azt is, hogy örülni fogok, amikor újra leszállok Pekingben a repülőtéren.

-         Zsuzsa, köszönjük szépen az interjút, és a nagyon finom capuccinót is! Nagyon sok sikert kívánunk nektek a Kínai Nemzetközi Rádió egész magyar részlegének a nevében!

-         Köszönöm szépen!