A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Ilona köszönti a hallgatókat.

Pekingbe „tegnap beszökött az Ősz." Igaz, hogy nem „Szent Mihály útján suhant nesztelen", hanem, ellentétben az Ady-verssel, köd és szomorkás eső képében nagyon is jól látja és érzi minden pekingi lakos. De senkit sem hallottam panaszkodni, legföljebb annyit mondanak az emberek, hogy igazán érdemelne ebből az esőből az aszály sújtotta Yunnan tartomány is. De persze Pekingnek sem jön soha rosszul a csapadék.

Mint ahogy a szerkesztőségünknek nem jött rosszul Péter János nagyon kedves levele és csomagja. A lelkes rádióamatőr János gyöngybetűkkel írt levele nagyon kedves meglepetés volt számunkra.

„Nagyon szeretem és tisztelem a kínai embereket, főleg a kínai lányokat" – írja levele elején Péter János, és ennek igazán örülünk. Úgy tűnik, hogy a kínai nyelvet is szereti hallgatónk, hiszen így folytatódik a levél: „Néhány szót már tudok kínaiul. Egyrészt köszönet a rádióban elhangzott nyelvleckékért, másrészt a Magyarországon élő és dolgozó kínai embereknek, akiket barátként tisztelek és szeretek."

Nagy örömünkre szolgál, hogy többen is írtak arról, hogy tanulják a kínai nyelvet. Rádiónk nagy barátja, a magyar mellett a Kínai Nemzetközi Rádió eszperantó nyelvű műsorait is hallgató Balczer János küldött is egy szószedetet, amelyben a már általa elsajátított kínai szavakat írta le fonetikusan. Egyik levelében volt egy érdekes kérdése is: „Ha valaki Kínába érkezik hosszabb időre, mennyi idő alatt tudja megtanulni a kínai nyelvet"? Nos, a válasz bizony nem könnyű. Ha például olyan ízesen és humorosan akar valaki kínaiul beszélni, mint az anyanyelvén, esetünkben magyarul, és hogy egy példát is hozzak, mint ahogy példának okáért Dudás Gyurka kedves barátunk, aki még saját baján is tud tréfálkozni, amikor azt írja, hogy: „Igaz, hogy nekem többen mondták, hogy tagadjak le 10 évet a koromból, de nem valószínű, hogy ez menne, mert a metróellenőrök sosem kérik tőlem a jegyet. A nagy betegségem ideje alatt nagyon lefogytam, azóta viszont, mint púpos gyerek a prés alatt, fejlődtem, jelenleg 90 kg vagyok, és jól érzem magam". Szóval, ha valaki ilyen szinten akar kínaiul is tudni, akkor ahhoz nagyon-nagyon sok tanulás szükségeltetik. De ha a külföldi beéri kevesebbel is, emellett szorgalmas, úgy értem, szorgalmasan jár nyelvórára és otthon is szorgalmasan gyakorolgat, továbbá ha van sok kínai barátja, akkor a hétköznapi társalgási nyelvet hamar meg lehet tanulni. Egy éven belül már jól elboldogulhat mindenhol Pekingben. De, nem győzöm hangsúlyozni, a Dudás Gyurka-féle levelek írása, sőt maga az írás természetesen egészen más kérdés. Tudja ezt persze Balczer János is, aki ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Persze én csak a beszélt nyelvről érdeklődöm, gondolom, hogy a betűrendszer csak az olvasáshoz kell, ha valaki az utcán keres valamilyen üzletet vagy hotelt, akkor az információt úgyis szóban adják meg neki. Azt is tudom, hogy az írásjelek tanulásához sok időre van szükség."

De még mennyire, hogy így van. Ezért is ajánljuk mindenkinek elsőként a beszélt nyelv elsajátítását. Ahhoz is kell természetesen idő, nem is kevés, viszont mégis csak egyszerűbb, mint a kínai írásjegyeket megtanulni.

Műsorunk végéhez érve mindenkinek jó nyelvtanulást, jó rádióhallgatást és jó honlapolvasást kívánva megköszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. A viszonthallásra!