Most már úgy tűnik, hogy végérvényesen itt a tavasz lehelete. A fák rügyeznek, a hőmérséklet kellemesen langyos, a szél pedig lágyan simogató itt Pekingben. Ám Kína hatalmas méreteire jellemző, hogy ugyanekkor a Tibet-Szecsuan autópályán hótorlaszok vannak, több tartományban pedig aszály nehezíti az emberek életét. Furcsa év ez a 2010-es, az már biztos.

Kevey-Icsikava István szerint sem közönséges év az idei. Csak egyet lehet érteni vele, hiszen már eddig is mennyi minden érdekes, fontos és különleges történt a világban és Kínában. És még mennyi minden fog történni.

„A 2010-es év sokunknak emlékezetes évfordulós év. Most, hogy Sanghajban megnyitják a magyar pavilont, többek között emlékezve a magyar építészekre, akik a sanghaji épületek terén is nagyon nevesek voltak, erről a híreket is örömmel olvastuk, láttuk. A magyar pavilon megnézésre méltó lesz – úgy gondolom".

A világkiállításról már eddig is bőven közölt fényképek alapján Kevey-Icsikava Istvánnak teljesen igaza van, és szerintem nemcsak a magyar pavilon, hanem az egész Sanghaji Expó méltó lesz a nagy várakozáshoz, ami a megnyitóját övezi, egészen biztos, hogy érdemes lesz megnézni. Ahogy a pekingi olimpiával Peking, úgy a Sanghaji Expóval most majd Sanghaj bizonyítja be, hogy Kína milyen óriási eredményeket tud felmutatni az élet minden területén. Mégpedig úgy mutatja meg, hogy közben a dunaszentbenedeki Horváth István levelében írt sorokat akár a világkiállítás mottójául lehetne választani: „nagy a világ és sokan vagyunk benne". Pontosan így van, ahogy kedves hallgatónk írta, ezért is kellenek az olyan nagyszabású események, mint amilyen a pekingi olimpia volt, és amilyen a Sanghaji Expó lesz, mert nagyon kellenek az olyan események, ahol a nagyvilág sokasága együtt van.

De hát természetesen ezzel a saját munkánkat is kénytelen vagyok dicsérni, hiszen amellett, hogy mi adunk hírt a világ eseményeiről, történéseiről, ráadásul a rádiózás, az újságírói munka lényege is ugyanaz, mint az előbb említett két nemzetközi eseményé: ha jól dolgozunk, akkor a mi munkánk eredményeként a magyar hallgatók megismerkedhetnek Kínával, egy kontinensnyi országgal. De Dudás Gyurka kedves barátunk leveléből idézve talán még pontosabban el tudom mondani mindezt. Kedves hallgatónk a Kínai Népköztársaság történetéről látott, DVD-n kiadott film kapcsán írta az alábbiakat: „Képzeljék el, hogy milyen szívvel és tudattal néztem én ezt végig. Különös hatással volt ez rám. Talán azért, mert én egy kicsivel az átlagnál több információt ismerek a kínai nép életéről. Először is a könyvekből, például a kínai dinasztiákról, Kína különleges közigazgatási övezeteiről szólókból, Mao Ce-tung válogatott műveiből, a boxerlázadásról, a polgárháborúról, a japának elleni harcról, a hosszú menetelésről szólókból – és még sok más könyvből is. Már hetedik éve hallgatom az Önök adásait, eközben a CCTV adása is a kedvencem lett."

Ehhez nincs is mit hozzáfűzni. Talán csak azt, amit maga Dudás Gyurka fűz hozzá eszmefuttatásához: „Örülök, hogy Önök mindannyian szépek és egészségesek. Adja az ég, hogy még sok-sok érdekes és jó híreket hallhassunk Önöktől".

Úgy legyen! És úgy is lesz! És nemcsak híreket, hanem természetesen többek között Postabontót is. Mert mára ugyan műsorunk végéhez értünk, de a jövő héten a megszokott időben újra jelentkezünk.