A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Ilona köszönti a hallgatókat.

Szokatlanul csapadékos az idei év Pekingben. Úgy látszik, hogy a 2010-es év ebből a szempontból is teljesen más lesz, mint a tavalyi. De panaszra semmi ok, most éppen nem is fázunk és melegünk sincs, szárazságról sem lehet beszélni, de azt sem mondhatnánk, hogy túl sok eső esett.

Minthogy ismétlés a tudás alfája és omegája, először is a nyomtatásban megjelent kínai nyelvleckékre szeretnék visszatérni. Az egy héttel ezelőtti adásban már volt szó róla, de például Szatmári Veronika is ezt kérdezte: „Érdeklődni szeretnék, hogy aktuális-e még az az ajánlatuk, hogy ha küld valaki 2 névjegyet, akkor lehet kapni kínai tankönyvet CD-vel? Illetve a pekingi címre kell azokat kiküldeni, ugye?" Pontosan így van: az ajánlat továbbra is érvényes, valóban kettő darab, két különböző embertől származó névjegy az „ára", és az is igaz, hogy rádiónk, szerkesztőségünk pekingi címére kell a minimum 2 darab, minimum 2 embertől származó névjegyet postai úton eljuttatni. Úgyhogy várjuk is Veronikától, és amíg még van az ajándékból mindenki mástól is a névjegyeket.

Az utóbbi hetekben a hozzánk érkezett levelekben a másik népszerű téma a Sanghaji Expó. Ez érthető is, már egy hónap eltelt a megnyitó óta, most érnek ide a megnyitó után hallgatóinkban megfogalmazódott gondolatok. Kurucz János Ausztráliából ezt írja: „A sanghaji világkiállítási építkezést figyelemmel kísértem egészen a megnyitásig. A megnyitót itt május 2-án néztük, amely gyönyörű volt. A CCTV-9 angol nyelvű műholdról néztük. Ilyen hatalmas létesítményt csak egy szocialista ország tud építeni." Hát, ha a 2008-as pekingi olimpiára és a mostani világkiállításra gondolunk, akkor csak egyet tudunk érteni Kurucz Jánossal. Hatalmas eredmény mindkét esemény megszervezése, megrendezése, lebonyolítása. Olyan hatalmas, hogy a mi megingathatatlan Belovitz Karcsi barátunk is megingott tőle. No, nem hitében, elkötelezett baloldaliságában, hanem: „Korábban az volt a véleményem, hogy semmilyen épített emberi környezet nem lehet olyan szép, mint az érintetlen természet, ezért is ragaszkodom az erdészmunkához. Ezen a véleményemen némileg módosított Peking és Sanghaj szépsége. Nagy a társadalom felelőssége, amikor az ember minden életfeltételét a civilizáció biztosítja: lakást, ételt, vizet, a belső terek levegőjét. Emiatt is, csak egy emberközpontú, szocialista társadalmi rendszert tudok elképzelni a jövő társadalmának, olyat, mint a tiétek, amilyet ti építetek."

Érdekes egyébként, hogy Kurucz János párhuzamot von a Sanghaji Expó és a kínai nagy fal felépítése közé, hiszen az előbb már idézettek után így folytatódik a levele: „Itt a helybeli állami televízióban mutatták Kínát, hogy építették a nagy falat 2000 évvel ezelőtt. Borzalmas nehéz munka lehetett, amit kézi erővel a nagy hegyek tetején építettek és az építéshez szükséges téglákat mind úgy kellett fölhordani a hegytetőre. Ez azt mutatja, hogy a kínai nép milyen szívós és tehetséges nép." Szerencsére az már nagyon rég volt, amikor kézi erővel építettek, és az az idő is messze van már, amiről Dudás Gyurka barátunk azt írta: „Mert 1934-ben még 5 millió faeke volt", hiszen háromnegyed évszázaddal később a Sanghaji Expót a legmodernebb technológia és technika segítségével építették

Műsorunk végéhez érve köszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. A viszonthallásra!