A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Ilona köszönti a hallgatókat.

Pekingben az utóbbi napokban akkora a kánikula, hogy arra már szavam sem nagyon van. A kutya meleg és talán még a trópusi hőség jár legközelebb a valósághoz.

Jól is esik ebben a nagy forróságban felüdülésként hallgatói leveleket olvasni. Télen természetesen azt mondom, hogy felmelegítenek a hallgatói levelek, de ez nem ellentmondás, hanem a leglényeg, hiszen azt jelenti, hogy télen-nyáron nagyon várjuk az Önök leveleit.

Főleg, ha már olyan régen írtak, mint kedves szegedi hallgatónk, Steier Sándor Alexandr. Nagy örömömre szolgált legutóbb is olvasni, hogy „Én manapság is jó rendes zsidó személy maradtam, és hála Istennek jól is érzem magamat." Kívánom én is, hogy maradjon továbbra is rendes zsidó személy és érezze jól magát még nagyon sokáig, és van egy üzenetem is Steier Sándor Alexandr számára. Azt írta ugyanis: „Nagy borítékban néhány hónaponként meg szoktam kapni a reklámújságpapírt." Nos, munkatársaim már elkészítették a legújabb „nagy borítékokat", minden kedves hallgatónk, akinek ismerjük a postai címét, meg fogja kapni legújabb kiadványunkat, a többek között a Sanghaji Expóval is részletesen foglalkozó Panoráma folyóiratunkat. És ugyanezt üzenem Péter Jánosnak is, aki szintén Panorámánk hű olvasói közé tartozik, hiszen ezt írta: „Nagyon köszönöm az időnként megküldött Panoráma újságokat, s ha van mód rá, a jövőben is szeretném kapni ezt, és esetleg más magyar nyelvű kínai vonatkozású lapot is. Kérésüknek eleget téve a legjobb ismerőseimnek is adtam a lapból." Tehát még egyszer: mindenkinek van rá lehetősége, aki eljuttatta vagy majd ezután eljuttatja hozzánk a postai címét, hogy megkapja kiadványainkat. Kivéve a kínai nyelvleckéket tartalmazó füzeteinket és CD-lemezt, mert annak esetében az volt a kérésünk, hogy mellékeljenek a levelükhöz kettő darab különböző embertől származó névjegykártyát.

Dunaszentbenedeki hallgatónk, Horváth István egészen ízesen írt ugyanarról, amiről Steier Sándor Alexandr, amikor ezt üzente szerkesztőségünknek: „Ahogyan mi magyarok mondjuk, hála Istennek, ép gondolatok birtokában vagyok, vág az ész, mint a borotva. Ez olyan magyaros mondás, bizonyára van kínai megfelelője is." A magyar mondást természetesen ismerem, de a kínaiban nincs igazán megfelelője.

Szerencsére azért Kínától, a kínai kultúrából, történelemből így is sokat lehet tanulni, és ezt mi próbáljuk is adásainkban bemutatni. Kurucz János szerint sikerrel: „Amióta a Kínai Nemzetközi Rádiót és a kínai televíziót nézzük, illetve hallgatjuk, nagyon sokat tanultunk Kína történelméből és kultúrájából." És Kaczúr István szerint is sikerrel, aki Kurucz Jánoséhoz kísértetiesen hasonló gondolatot fogalmazott meg: „Csodálnivaló, ahogyan a Kínai Nemzetközi Rádió adásai és a CCTV 9 adásai közel hozzák a világhoz, így hazánkhoz, a Tisza, a Duna mentén élő magyarokhoz a kínai népet." Ennek nagyon örülünk, hiszen ez is a célunk. Nem is zárhatnám szebben a mai adást, mint az előző gondolatok átpoetizált változatának idézésével. Ugyanerről a témáról ugyanis a rádiónk vendégeként Kínában járt Belovitz Karcsi barátunk már-már költői szavakkal írta a következőket: „noha embertanilag más típus vagyok, mint ti, mégis otthon éreztem magam nálatok, szeretettel gondolok rátok, és testvéremnek tekintelek benneteket."

Műsorunk végéhez érve köszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. A viszonthallásra!