A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Ilona köszönti a hallgatókat. Fülledt, rettentő meleg van mostanában Pekingben. Ez még rendben is van, illetve azért lehetne kicsit hűvösebb is, de annak már mégsem örülünk, ha esetleg ez a trópusi forróság az oka annak, hogy a jelek szerint igen lassan érkeznek hozzánk Magyarországról a levelek. Az utóbbi időben többen is panaszolják ugyanis …, de inkább át is adom a szót Varga Ákosnak Balatonkeneséről: „Érdeklődni szeretnék: Pár héttel ezelőtt elküldtem nektek 2 db névjegykártyát, azzal a reménnyel, hogy eljuttatjátok a részemre a kínai nyelvleckét. Kérdésem, hogy megkaptátok-e ezt a levelemet?" Nem, eddig még sajnos nem kaptuk meg sem Varga Ákos, sem pedig Belovitz Károly barátunk névjegyeit. Pedig Belovitz Karcsi e-mailjéből azt is tudjuk, hogy, idézem: „a nálam lévő 55 névjegykártyát egy borítékban egy kísérő képeslappal együtt elküldtem nektek. Nem tudom, megkaptátok-e mindkét küldeményemet: az első levelemet, melyben az én két névjegykártyám volt, és a másodikat, amelyikben 55 darab, addig összegyűjtött névjegykártya." Nos, az első borítékot valóban megkaptuk, a második azonban úgy tűnik, hogy valahol még úton van. Ez ezért is furcsa, mert mindkét említett hallgatónk beszámol levelében arról is, hogy ők viszont már megkapták Panoráma magazinunk alig néhány nappal korábban postázott példányait. A postának ezt a misztériumát sajnos nem fogjuk tudni megoldani, egy valamit azonban tudunk tenni, és meg is tesszük. Mégpedig azt, hogy Varga Ákos és Belovitz Károly számára félretesszük a nyelvleckéket tartalmazó csomagot, és mihelyst megérkeznek tőlük a már úton levő levelek, postázzuk is nekik a félretett nyelvleckéket. Tehát az ő esetükben semmiképpen sem fordulhat elő, hogy kifogyunk az ingyenesen elküldhető kínai nyelvleckékből. Így aztán kifogjuk a szelet a lassú posta vitorlájából. Ha a forróságtól mi ennyit szenvedünk, akkor el lehet képzelni, mi lehet a jóval délebben fekvő Sanghajban. Persze a sanghajiak már jobban megszokták a hőséget, a világkiállításra érkezőknek pedig, ahogy arról híreinkben be is számoltunk, kellemes körülményeket teremtenek az egész expóparkban. Mindez Kiss István leveléről jutott eszembe, aki az 1971-es magyarországi miniexpóról számolt be a Sanghaji Expó kapcsán, mégpedig a következő szavakkal: „Érdeklődéssel olvasom a Világkiállításról megjelent írásokat. Gratulálok, a nagyszerűen lebonyolított Olimpiai Játékok után, ezúttal is sikerült egy világszínvonalú kiállítást megrendezni. Találtam néhány bélyeget, a magyar miniexpó alkalmából adták ki még 1971-ben. Erről küldök egy összeállítást." Nagyon szépen köszönjük, s minthogy a levél és a bélyeg is e-mailen érkezett, ezért szinte a feladás percében gyönyörködhettünk az 1971-es vadászati világkiállítás alkalmából a Magyar Posta által kibocsátott bélyegekben. Nekem főleg a számszeríjas bélyeg tetszett, de ilyen melegben a merítőhálós, 3 forint névértékű bélyegben is sokáig tudok gyönyörködni. Dudás Gyurka barátunk írta levelében: „Abban reménykedem, hogy a most megnyitott világkiállítás idején nem fog történni semmi rossz. És valóban mindenki számára szép emlék marad a sanghaji világkiállítás". Azért is állítottuk össze, majd küldtük el a Panoráma magazin legutóbbi számát, hogy beteljesedjenek Dudás Gyurka barátunknak még az expó megnyitása után írt, előbb idézett szavai, és azok számára is szép emlék legyen a világkiállítás, akik nem tudnak Sanghajba utazni. Műsorunk végéhez érve köszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. A viszonthallásra!