Egy sportoló számára olimpiai aranyat nyerni a lehető legnagyobb siker. Egy politikus számára a csúcsot az elnökség jelenti.

A két terület meglehetősen messze esik egymástól, ha valaki az egyiket eléri, már rendkívül sikeresnek számít. A világon élő 6 milliárd ember közül nagyon kevesen nyertek aranyérmet olimpián, de közülük még kevesebbet választottak később országa elnökévé.

Van egy csodás személyiség, aki mindkét fenti területen elérte a lehető legnagyobb eredményt. A filozófia doktora, öt idegen nyelven beszél. Ki ő? Schmitt Pál.

Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke, kétszeres olimpiai bajnok magyar párbajtőrvívó, diplomata, politikus. 1968-ban és 1972-ben csapatban olimpiai bajnok. 1983 és 1989 között a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, 1989-től elnöke. 1983-tól a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, 1995 és 1999 között alelnöke. 1993 és 1997 között madridi, 1998 és 2002 között berni nagykövet. 2003 és 2007 között a Fidesz Magyar Polgári Szövetség egyik alelnöke. 2004 és 2010 között az Európai Parlament tagja, 2009-2010-ben egyik alelnöke. 2010. május 14-től augusztus 5-ig az Országgyűlés elnöke. 2010 június 29-én az Országgyűlés a Magyar Köztársaság elnökévé választotta.

Sportpályafutása alatt kétszer nyert magyar bajnokságot egyéniben. 1965 és 1977 között 130 alkalommal szerepelt a magyar vívóválogatottban. Első nemzetközi sikerét 1967-ben érte el, amikor a magyar párbajtőrcsapat tagjaként világbajnoki bronzérmes lett.

Az 1968-as mexikóvárosi olimpián B. Nagy Pállal, Fenyvesi Csabával, Kulcsár Győzővel és Nemere Zoltánnal olimpiai aranyérmet nyert a párbajtőrcsapat tagjaként. 1970-ben csapatvilágbajnok, ezt a sikerét 1971-ben meg tudta ismételni. Legnagyobb egyéni sikere a világkupa-győzelem volt 1971-ben. Az 1972-es müncheni olimpián a párbajtőrcsapattal sikerült megvédeniük olimpiai bajnoki címüket. Ezúttal Erdős Sándorral, Fenvvesi Csabával, Kulcsár Győzővel és Osztrics Istvánnal ért fel a dobogó tetejére.

1960-ban érettségizett. Utána felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelmi szakára, ahol 1965-ben diplomázott. 1992-ben a Testnevelési Egyetemen védte meg egyetemi doktori disszertációját, ugyanitt 1994-től címzetes egyetemi tanár.