Az időjárás-jelentésnek a hírek végén van a helye, ha azzal kezdődik a hírblokk, az már valami bajt jelent. Sajnos az utóbbi időben a híreink közt sok a rendkívüli időjárásról szóló. Itt Pekingben a legutóbbi napokig mi csak a forróságtól és a rendkívül magas páratartalomtól szenvedtünk. De mi ez a felhőszakadásokhoz és árvizekhez képest! Vagy ahogy Kaczúr István fogalmazott együtt érző levelében: „Aggódással hallgatjuk a híreket a szecsuani árvízkárokról. Bár segíthetnénk nekik. Fogadják együttérzésünket, és reméljük, hogy véget ér az ítéletidő." Nagyon köszönjük a baráti szavakat, és én is biztos vagyok benne, hogy már a nehezén túl vannak Dél-Kínában is. Remélhetőleg most már nem időjárási hírek fogják uralni a Kínából érkező beszámolókat.

Azt pedig egészen biztosan tudom, hogy augusztus 14-én Magyarországon egészen másféle hírt is lehet majd hallani és látni Kínáról. Dr. Bárdi László kedves barátunk legutóbbi levelében ugyanis erről értesített minket. De hogy egészen pontosan miről is van szó, azt hallgassuk meg Dr. Bárdi László tolmácsolásában: „A májusban készített érdekes pekingi filmünket majd augusztus 14-én, szerdán lehet látni a Duna Tv-n kora délután magyar idő szerint. Bizonyára igen nagy meglepetést és örömöt fog okozni a nézők között, hogy milyen nagyszerűen és csodálatosan jó hangsúllyal beszélik a Kínai Nemzetközi Rádióban a mi nagyon nehéz nyelvünket." Itt, a Postabontóban is többször ejtettem már szót Dr. Bárdi László pekingi útjáról, augusztus 14-én, szerdán a Duna Televízión pedig mindenki a saját szemével is meggyőződhet az út fontosságáról. Remélem, valahogy majd mi is, itt Pekingben is meg tudjuk nézni a riportfilmet.

Addig is, mi itt a Magyar Szerkesztőségben más képekben gyönyörködünk. Bátki Lászlóné ugyanis elküldte nekünk fia, Bátki László néhány gyönyörű festményének fényképét, valamint egy akvarelljét eredetiben is, amelyet, talán említenem sem kellene, kiraktunk a szerkesztőségünkben, hogy mindenki csodálhassa. Az ajándékkal érkezett levélből idézek: „Itt küldök egy képet az 1896-ban rendezett világkiállításra Budapesten készült épületről. Az eredeti vár Erdélyben áll. Vajdahunyad vára. Már nem magyar terület. Most már csak a képen látott vár a miénk a Városligetben. Számunkra kedves emlék a régi világkiállításról. Régen ezt tudták elődeink!" Nos, nekem nincs is más szavam rá, csak ez: gyönyörű. Illetve annyit még hozzátennék, hogy nemcsak az elődök tudtak szépeket alkotni, a mostani magyarok is tudnak. Hiszen az előbb szó volt már Bátki László gyönyörű festményeiről. És hogy az alma nem esett messze a fájától, azt bizonyítani is tudom. Bátki Lászlóné kedves, egyszerű, de mégis szívhez szóló verseit küldte el nekünk, az egyikből idézek is, hiszen az árvizet juttatja az olvasó eszébe. A címe: Gondolatok a patak partján. Még 1968 márciusában született, de olyan friss, élettel teli vers, mintha most is ott állnánk a szerzővel együtt a patak partján: „Játékos hullámok lábam alatt futnak, / Ki tudja sorsukat, merre, hova jutnak? / Mind sebesebb lesz hömpölygő hulláma, / Ahogy rohan tova, útjának nincs gátja … // Hófödte csúcsoknak fényes koronája, / Játszi habok szárnyán jut le a síkságra. / Életet teremtve ér el a tengerbe, / Majd mint felhőt látjuk fenn a kék egekben."