A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Ilona köszönti a hallgatókat.
„Remélem, mindannyian jól vannak." Elkoptatott frázisnak tűnik, de nem az. Nem az egyrészt azért, mert jó barátunk, Dudás Gyurka kezdi így a levelét, márpedig ismerve őt egészen biztosan lehetünk benne, hogy tőle még a „jó napot" is tényleg azt jelenti, hogy azt kívánja, legyen a mai napunk jó. De nem üres formalitás azért sem, mert Dudás Gyurka valóban, őszintén aggódik, mint azt részletesebben is kifejti levelében: „A CCTV-ben szomorúan látom azokat a szörnyű tragédiákat. Itt is túl sok már a villámcsapás is. Már nem lehet bízni a villámhárítókban sem. Mostanában gyakori a földrengés is – Miskolc – környékén. Túl sok probléma van szerte a világon. Hiába imádkoznak szinte mindenütt a földön, egyre több a tájfun, a hurrikán, a szélvihar, az égszakadás, a földindulás. Szóval a pusztítás megállíthatatlan, elsodor az ár, a földlavina, a víz mindent elpusztít, ami az útjába kerül. Vannak, akik a világvégét jósolják." Meg kell nyugtatnom Dudás Gyuri barátunkat, hogy itt Kínában mi nem vagyunk ilyen fatalisták, nem jósoljuk a világvégét. Sőt. A természeti katasztrófákkal szinte egy időben megkezdődik az újjáépítés is, és amit a természet lerombolt, azt Kína nemcsak újjáépíti, hanem szebbre, jobbra, erősebbre építi. Még akkor is, ha természetesen igaz, hogy túl sok manapság a természeti csapás. Ahogy Kaczúr István is említette levelében: „Adásaikból tudom, hogy vannak közös gondjaink. Hétköznapi esemény az árvíz vagy hegyomlás. Nálunk is sok bajt okoz az esőzés. S amikor végre eláll, jön az aszály. A szárazság legalább annyi kárral jár, mint az árvíz."
Ez így van, de szerencsére nem az egész világ és nem is szünet nélkül szenved. Kurucz János kedves ausztráliai hallgatónknak például a nyár, ott persze tél, kellemes volt, mert mint írja: „Itt, Ausztráliában az időjárás nagyon kedvező az idén. A tél enyhe és esős, mindenki örül neki a nagy szárazság után."
És tulajdonképpen Magyarországon is kezd helyrezökkenni az idő. Ahogy az Horváth István dunaszentbenedeki hallgatónk két egymást követő leveléből is kiderült. Először még ezt írta: „Nekem is van szőlőlugasom, olyan szép volt tele szőlőfürtökkel, és a viharos szél tönkretette. 48 órát esett az eső, és a viharos szél négy-öt nap fújt. Mostanra lecsillapodott, és némileg jó, jobb az idő, de a föld nagyon vizes, mert olykor délutánonként van egy jó zápor, ami már nem kellene. Mindennek ellenére azért jól vagyok, és minden szépnek, jónak örülök (…) mert ha vidám, jó humorérzékkel rendelkezik az ember, és felfigyel minden olyanra, ami nyugalmat, békét teremt a mindennapjainkba, akkor nem is öregedünk." Ebben a korábbi levélben a természet még nem, de Horváth István már megtalálta a lelki békét. Aztán a következő levelét pedig már így fejezte be: „Ma végre jó az idő, vagyis kisütött a nap." Biztos vagyok benne, hogy Horváth István a szőlőlugast is életre tudja kelteni, remélhetőleg nem pusztult el az egész, és jövőre hatalmas szőlőfürtökkel lesz ismét tele. Hadd idézzek egyik kedves hallgatónk, Bátki Lászlóné egyik ide illő verséből. Ő ugyan nem szőlőkről ír, de a lényeg így is ugyanaz: a viharok, a bajok ellenére küzdenünk kell. A vers címe: Kékes, az első versszakát idézem: „Kékesnek ormán nesztelen lomhán / úsznak a felhők. // Viharban, szélben, csillagos éjben / ég felé törnek a fenyők." Ezekkel az optimista mondatokkal fejezem be mai Postabontónkat.
Műsorunk végén megköszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. A viszonthallásra!