A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Ilona köszönti a hallgatókat.

„Ma lettem 78 éves, és azzal ünnepelek, hogy végre leülök levelet írni!" Természetesen nem én lettem, nem is ma, és nem is 78 éves, hanem régi kedves hallgatónk, Virágh Dénesné, barátai számára Judit kezdi így legutóbbi levelét. És azt kell mondanom, az egyik leginkább szívet melengető levélkezdet volt ez, amit a Kínai Nemzetközi Rádióban töltött idő alatt olvastam. Nagyon nagy megtiszteltetésnek érezzük, hogy valaki a születésnapját azzal ünnepli, hogy ránk gondol és levelet ír nekünk. De nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a megható levélkezdet után szomorú, bánatos, borús levél következik. Az örökifjú Judit egyben örökmozgó is. Nézzük csak, hogyan folytatódik a levele: „Szerencsére egészséges vagyok, általában jó kedvem van, csak nagyon kevés az időm, mert mindig kiállítást kell nézni, előadásra menni, TV-t nézni, főzni, olvasni, keresztrejtvényt fejteni stb. … még szerencse, hogy nem kell rendszeresen dolgozni (mert azért egy kicsit néha dolgozom is). Tehát: meg vagyok elégedve a sorsommal!" Ehhez egész egyszerűen nincs mit hozzátenni. Juditnál fiatalabbaknak végigolvasni is elég ennyi mindent, nemhogy végre is hajtani! Utólag is kívánunk Juditnak boldog születésnapot, és még nagyon sok „kevés időt".

Természetesen vannak még sokoldalú hallgatóink. Műsorunk, a Postabontó figyelmes hallgatói tudják, hogy ilyen a mi profi erdész és amatőr filozófus barátunk, Belovitz Károly is. Legutóbbi e-mailjében beszámolt munkáiról. Bár gyanítom, hogy így sem volt teljes a lista, de műsoridőnket így is kitöltené, ha az egészet idézném. Ezért csak összevágtam a leveléből az alábbiakat: „A héten letettem a képviselői esküt. Elvállaltam a szociális bizottság elnöki feladatkörét, érdekes munka lesz, megpróbálom szélesebben értelmezni, mint a segélyek igazságos szétosztása. (…) Egyéni vállalkozó erdészként jelenleg 61 erdőgazdálkodó szakirányítója vagyok, közte három mezőgazdasági szövetkezeté. Számítógépes munkák, gazdákkal való megbeszélések, felügyelettel való kapcsolattartás, erdőbejárások és terepi munkák váltakoznak a szakirányítás során. Szép munka ez, csinálni akarom annyi évig még, ameddig csak lehet. Snierer János elődöm - nyugodjék békében - 85 éves koráig, haláláig szolgálta az erdőket, melyeket most a többi erdő mellett én kezelek. (…) Ma vállaltam el, hogy ismét oktatni fogok egy féléves fakitermelő tanfolyamon hetente kétszer. Ezúttal tűzoltók tanulják meg a szakmát, bizony szükségük is lehet rá. A Magyar Kommunista Munkáspártban igyekszem helytállni, újságkihordástól a központi bizottsági hozzászólásokig." És akkor már csak arról nem számoltam be, hogy Belovitz Károly barátunk még bokros-fás teendői mellett kínaiul is tanul!

Végezetül Dudás Gyurka leveléből idézek. Aki esetleg hasonlóságot vél felfedezni a mai Postabontónk elején elhangzott Judit levélrészletével, az nem téved. Hallgatóink rendkívül elfoglaltak, és emiatt külön öröm számunkra, hogy szakítanak időt műsoraink hallgatására, hiszen mi nem háttérrádió vagyunk. „Én jól vagyok – a napi programom ugyanaz, de egyre bővül. Vagyis van mivel foglalkozni – csak az idő kevés, így aztán valami mindig kimarad. Pedig időmilliomos vagyok – mégis szelektálnom kell a tennivalóimat, főleg az olvasási témáim között. Viszont számomra nagyon fontos információkhoz jutok a Kínai Nemzetközi Rádióból, a CCTV 21 órai híradójából…"

Megköszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. A viszonthallásra!