A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Ilona köszönti a hallgatókat.

Az utóbbi napokban kellemetesebbre fordult itt nálunk Pekingben az időjárás, volt olyan nap is, amikor már szinte-szinte tavaszias meleg volt.

De először hadd idézzek egy valódi tavaszból érkezett levelet. Kurucz János kedves ausztráliai magyar hallgatónk háza táján ugyanis természetesen most éppen tavasz van, és készülnek a nyárra. Ezt írja Kurucz János: „Tisztelt szerkesztőség! A fiam és az unokám is tanul kínai nyelven, nagyon szeretnék én is."

Magyarországról is kapunk szerencsére olyan levelet, amelyben arról számol be valamelyik hallgatónk, hogy elkezdte tanulni a kínai nyelvet. Legutóbb Bató Enikő írta a következőket: „Lehetséges, hogy pár napon belül már tanulni is fogom a kínai nyelvet, mert iskolánkban meghirdettek egy kínai szakkört."

Bató Enikő egyébként Kaczúr István régi, hűséges hallgatónk unokája, és nagyapja e-mailjeit neki köszönhetjük, hiszen Enikő gépeli le és küldi el nekünk Kaczúr István gondolatait. Nagyon tetszik természetesen, ahogy az idősebb és a fiatalabb generáció együtt ír nekünk levelet. És minthogy kíváncsiak vagyunk az iskolai kínai szakkörre is, a kínai nyelv tanulása terén szerzett tapasztalataira, ezért szívesen olvasnánk többet Bató Enikőtől is. Persze csak azzal a feltétellel, hogy Kaczúr István levelei továbbra sem maradoznak el.

A nyelvtanulással kapcsolatban pedig amellett, hogy elmondom, mennyire öröm számunkra, ha valaki kínaiul kezd el tanulni, arra is fel szeretném hívni minden kedves hallgatónk figyelmét, hogy honlapunkon is található kínai nyelvlecke. „Forgassák" bátran, tanuljanak tőlünk! És amennyiben postai úton elküldenek a Kínai Nemzetközi Rádió címére két darab névjegykártyát, mi ajándékba küldünk Önöknek a kínai nyelvoktató csomagunkból.

Tudom természetesen, hogy nincs könnyű dolga annak, aki kínaiul kezd el tanulni. De nekem mindenki elhiheti, a kínaiaknak sem könnyebb magyarul tanulni. Hadd idézzek rögtön ezzel kapcsolatban Jakab Ildikó új hallgatónk leveléből: „Az elmúlt két évben alkalmam volt tanítani a Kínai Kommunikációs Egyetemről és a Pekingi Idegen Nyelvi Egyetemről érkezett diákokat. Ők most Önöknél voltak nyári gyakorlaton, és ahogyan írták e-mailjeikben, tetszett nekik a munka. Bízom benne, hogy Önök pedig meg voltak elégedve a nyelvtudásukkal." Megnyugtathatom Jakab Ildikót, látszott a diákokon a Magyarországon eltöltött idő jótékony hatása. Magyarul: jól tudnak magyarul.

De szükségük is lesz rá, ha munkájuk során a magyar nyelvvel akarnak majd foglalkozni. Hogy a saját munkámból hozzak példát: nem elég például középiskolás fokon tudni magyarul, hogy értékelni tudjuk Dudás György humorát, aki A gebe című írását így kezdi: „Ilyen jelzővel illették az agyonhajszolt, de nem elég táplálékon tartott lovat. A lesoványodott lovak járása jutott eszembe a napokban, amikor egy nagyon sovány, fiatal nő ment előttem a járdán. Kb. 8 cm magas tűsarkú cipőben kissé kifelé dőlt mindkét lába. Úgy ment, hogy hajszálpontosan egymás mellé rakta a lábait, mintha egy 2 cm-es vonalon kellett volna lépkednie. Na, gondoltam, ez manöken, vagy az akar lenni, mert olyan sovány volt, mint egy gebe."

Műsorunk végéhez érve köszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. A viszonthallásra!