A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Ilona köszönti a hallgatókat.

Az elmúlt adásunkban emlegettem a havazást, és lám, havazott. Kis szépséghibája a dolognak, hogy Pekingbe nem jutott a hóból, az egészet Európa kaparintotta meg. Mi mást tehetnénk, várunk türelmesen a magunk hóadagjára.

A legtürelmesebben ausztráliai kedves hallgatónknak, Kurucz Jánosnak és kedves családjának kell várakozni a hóra, hiszen a déli féltekén most éppen nyár van. Kurucz János legutóbbi leveléből idézek: „Mindennap örömmel hallgatom rádión és televízión Kínát és az ázsiai országokat. Nagyon szeretem a híreket hallgatni a világpolitikai helyzet kialakulásáról és a gazdasági helyzetről. (…) A Panoráma című újságot már kétszer is elolvastam, azt, amelyben a világkiállítás van, az expóról számoltak be."

Szilas Erika e-mailje, immár Magyarországról, hasonló gondolatot fogalmaz meg, mint Kurucz Jánosé, ezért most hangozzék is el belőle egy részlet: „Változatlanul szívesen olvasgatjuk az internetes oldalaikat, sok hasznos, szórakoztató és érdekes dolgot találunk rajtuk."

Nagyon köszönjük ezt a pozitív véleményt. És minthogy a Postabontó nemcsak az éterben hangzik el, hanem írott változata a honlapunkon is olvasható, ezért kedves hallgatóink levelei is jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy internetes oldalainkon sok „sok hasznos, szórakoztató és érdekes" dolog legyen található.

Igaz ez régi kedves hallgatónk, ugyanilyen régi kedves barátunk, Dudás György leveleire is. A világ problémáira oly fogékony Dudás Gyurka barátunk gondolatait olvasni mindig nagy felüdülést jelent számunkra, bármi is legyen a témája. Ismerve Dudás Gyurit, mindenki biztos lehet benne, hogy amikor egy virágos rétről kezdi el írni gondolatait, akkor is valami fontos, érdekes jutott eszébe. Valahogy úgy, ahogy például József Attilának is, amikor így kezdi az egyik versét: „A fán a levelek / lassan lengenek. / Már mind görbe, sárga, / s fonnyadt, puha." De József Attila után nézzük, hogy mit látott Dudás Gyurka költői szeme a maga rétjén: „Elmondok egy esetet, ami gyakran eszembe jut. Fiatal koromban egyszer arra kényszerültem, hogy a határban egy virágos rét mellett várakoznom kellett. Leültem az árokpartra és nézelődtem, hallgattam a madarak énekét, és figyeltem szinte mindenre, a virágokra, a rovarokra (…) Csodálkozva néztem, hogy micsoda forgalom van a virágos réten is. A fűszálakon sokféle rovar mászik fel a virágokhoz, különböző egyedek szállnak virágról virágra. Például a szitakötő, a méhecske, a vaddarázs, a dungó – így nevezik Szabolcsban azt a méhfajtát, amely háromszor akkora, mint a méhecske, és igen nagy hanggal száll el az ember füle mellett. Az tűnt fel nekem, hogy ezek minden virágra rászálltak, de legtöbben a legszebb virágra szálltak, és igen hamar el is mentek onnan. Mégis, azt tízszer annyian látogatták meg, amíg a többiek a kisebb virágokon tartózkodtak. Nos, így visszagondolva, tényleg igaz az, hogy az emberek nagyon sokat tanultak az élővilágtól. Mindenkinek van helye a nap alatt. Azért kell vigyázni az egészségünkre és a környezetünkre, hogy legyen lehetősége BOLDOGAN élni mindenkinek a földön."

Nagyon szép gondolatok, hozzáfűzni nem is érdemes semmit, vitatni is lehetetlen. Mai Postabontónk végére nem is kívánhatnánk méltóbb befejező gondolatokat.

Műsorunk végéhez érve köszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. A viszonthallásra!