A 35 éves Lin Derong Szecsuan tartomány székhelye, Chengdu környékén él földművelésből, nem tagja a társadalombiztosítási rendszernek. „Részesülni szeretnék a TB-ből, de évente több mint 1000 jüant kellene ahhoz befizetni, ami azért sok pénz nekem, ezért tovább várok" – mondta Lin riporterünknek, aki reméli, hogy a kínai Országos Népi Gyűlés (ONGY) és a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (KNPTT) márciusban tartandó éves ülésén tárgyalnak a társadalombiztosításról is.

„Ha alacsonyabb lenne a járulék és nagyobb előnnyel járna, csatlakoznék" – mondta Lin, majd megkérdezte tudósítónkat: „Az ONGY és a KNPTT ülésein megtárgyalják az emberek életét szorosan érintő ügyeket? Bárcsak jobbá válna az életünk, több lenne a jövedelmünk!"

A szecsuani földműves kívánságai éppen az említett két ülésszak fő témáit képezik: az életszínvonal emelése és az egyenletesebb jövedelemelosztás Kína stabil fejlődésének az alapja.

Az ONGY és a KNPTT ülésein tárgyalandó 12. ötéves (2011-2015) terv egyik fókuszában az áll, hogy a lakosság jövedelmének növekedése egy ütemben legyen a gazdasági növekedéssel, és a bérek emelkedése is arányban legyen a termelékenység növekedésével. A cél az általános jólét elérése, hogy a fejlődés eredményeiből mindenki részesüljön.

A 12. ötéves terv kiadása óta a legnagyobb figyelem a „tehetős nép" kifejezésre összpontosul.

Pekingi közgazdászok szerint a mostani ötéves terv világos jelzés arra, hogy a reform és nyitás politikájának hangsúlya a hatékonyság elsőbbségéről a társadalmi igazságosságra tevődik át. A következő öt évben a kínai kormány prioritása lesz az emberek életének biztosítása, javítása; hogy a nép jobban élvezhesse a gazdaság fejlődésének eredményeit, és valóban megvalósulhasson a kínai kormány régi célkitűzése: az „erős ország, tehetős nép" jelmondat. A '90-es évek elején az ország bevételei a GDP-n belül igen alacsony arányt tettek ki – 20%-ot –, így azok növelése akkor megfelelt az ország gazdasági érdekeinek" – mondta el Zhu Mingchun közgazdász.

A reform és nyitás politikájának bevezetése óta eltelt több mint 30 évben jelentős eredményeket ért el Kína a gazdasági és társadalmi fejlődés terén. Az ország bevételeinek növekedésével azonban nem tartotta a lépést a lakosság jövedelmeinek emelkedése, és egyre nőtt a városi és a falusi jövedelmek közti különbség is. Számos új keletű probléma merült föl, és bizonyos területeken kirajzolódtak a társadalmi ellentétek.

A gazdasági bővülés nincs összhangban a lakosság jövedelmének növekedésével, s ez egyre inkább beszűkíti a harmonikus társadalom kialakításának lehetőségeit.

A kínai kormány tisztában van a probléma sürgősségével. Az elmúlt években számos intézkedést tett mind a városi, mind a falusi orvosi és társadalombiztosítási rendszer kiépítésére, a minimálbérek emelésére, folyamatosan növelte a társadalmi jólétre fordított összegeket.

Az emberek láthatják, hogy a következő ötéves tervben a helyi kormányzatok is a népi jólét növelését tekintik munkájuk egyik legfontosabb céljának. Szecsuan tartomány tavalyi költségvetésének 60%-át tették ki a népi jóléti kiadások, az 2011-re tervezett több mint 84 milliárd jüan pedig újabb 11,7%-os növekedést jelent. Chongqingban a vagyoni különbségeket kimutató Gini-koefficiens csökkentését célzó intézkedéseket foglalták bele a 12. ötéves tervbe, de Shandong és Zhejiang tartományok is a népi jólét növelése mellett kötelezték el magukat.

Bár a közvélemény bizakodó a tervekkel kapcsolatban, kétségtelen: a gazdag országtól a gazdag népig még hosszú az út. A közgazdászok vélekedése szerint ez a közérdekeket előtérbe helyező folyamat, amely biztosan sérteni fogja egyes emberek vagy csoportok érdekeit, de minden nyomást vállalni kell. „A folyamatot erős rendszerrel és törvényekkel kell szabályozni" – mondta el Zhu Mingchun.