A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Ilona köszönti a hallgatókat.

Rohamosan közeledik a 2010-es év vége és az új esztendő, 2011. Sajnos itt Pekingben még mindig nélkülözni vagyunk kénytelenek a hóhullást, a gyönyörű hópelyheket, a hófehér, puha hótakarót. Az ünnepi hangulat azonban már bontogatja szárnyait. Többek között hála kedves hallgatóinknak is. Sorban, egymás után érkeznek Önöktől a jókívánságok. A mai műsorunkban a dunaszentbenedeki Horváth István üdvözletét osztom meg Önökkel, hiszen ha valakit nagy öröm ér, azt szereti másokkal is megosztani, márpedig gyönyörű üdvözlőlapon gyönyörű kalligráfiával, arany betűkkel írt sorokat kapni nem mindennapi hatalmas öröm. Ezt írta tehát gyöngybetűivel Horváth István barátunk a Magyar Szekció dolgozóinak: „Kívánok mindenkinek békés, boldog ünnepeket. Az új esztendőben sok szerencsét, sikert a mindennapi munkában. Jó egészséget és minden szépet, jót."

Ilyen sorok olvastán értem meg, hogy milyen nagy annak s keserűsége, aki nem kap pozitív visszajelzést elvégzett munkája után. Ahogyan azt József Attila olyan szépen és olyan szomorúan megírta: „Jóról és rosszról nem gondolkozom, / csak szenvedek én és csak dolgozom." Nos, Horváth István üdvözlőlapja végére írt versét olvasva József Attila is abbahagyta volna a szenvedést, és elismerően csettintett volna: „Ha igaz, hogy fönn az égben / Intézik az ember sorsát: / Az új évben a számotokra / Rendeltessék üdv, boldogság."

De térjünk csak vissza a pozitív visszajelzéshez! Az idei év egyik legnagyobb eseménye, és nemcsak kínai, hanem világviszonylatban is, a Sanghaji Expó megrendezése volt. Már eddig is rengeteg szépet, jót olvashattunk kedves hallgatóink leveleiben a világkiállításról. Most azonban a világkiállítás Magyar pavilonjának értékelését küldte le Dudás Gyurka kedves barátunk. És mivel Postabontó műsorunkban ezzel a témával még nem foglalkoztunk részletesebben, íme a nagyon érzékletes leírás: „A Sanghajban lévő expós magyar pavilon kívül-belül az ősi történetünket bizonyítja, mint egy hatalmas filozófia. Ugyanis a kocka épületen kívül a le-lelógó gerendák zenére minden oldalon jobbra-balra harmonikusan lengnek. Belül van a Gömböc, amely 3 méter magas és 2,5 méter a kerülete. Oldalt egy nagy asztalon több kisebb-nagyobb gömböcök, amit a gyerekek és a felnőttek is kedvükre mozgathattak. Az egész népünk történelmére utal. 2010. október 12-én részt vettem egy előadássorozaton, ahol a Gömböc feltalálója is ott volt. Elmondta, hogy ő a NASA-nál dolgozik, és 10 évig dolgoztak a Gömböcön. Nos, a pavilonban csak a gömböcök voltak, és 3 méter hosszú, körülbelül 10-szer 10 centiméteres gerendák lógnak le, körülbelül 8 darab van 1 négyzetméteren, mindegyiknek a végében világítás van. És zenére az egész körülbelül fél métert le-, a mellette levő felmegy, és így tovább. És mindez harmonikusan – fantasztikus. A magyar szervezők 1,5 millió látogatóra számítottak – most azt mondta az előadó, hogy nagyon valószínű 5 millió látogató lesz. A kínaiaknak nagyon tetszik a magyar pavilon. Nekem az őseink jutottak eszembe, mert ugye ők mentek erre is, arra is, ezt mutatják a kinti jobbra-balra mozgó gerendák. Belül a le-fel mozgó gerendák azt mutatják, hogy fényes győzelmekben és vereségekben is volt részük. De mindig talpra álltak. Ezt a Gömböc mutatja. Ma nem így van, az sem baj, nekem így is, úgy is nagyon nagyszerű. Főleg azért, mert ezt pont Kínában mutatták be, és tökéletesen praktikus."

Műsorunk végéhez érve köszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. A viszonthallásra!