Pekingbe megérkezett a kánikula. Nappal már olyan meleg van, hogy nemhogy nagykabát, de már a kiskabát is lekívánkozik rólunk. Nagyon érdekes ez, mert 1-2 hete még fűtöttünk, most pedig már lassan ott tartunk, hogy hűtenünk kell. De hol marad a tavasz, kérdezem én? Tél még csak van, nyár, az egészen biztosan van, forrósággal és szárazsággal, de ősz és tavasz nemigen van. Legalábbis nem úgy, mint régebben.

Nem úgy, mint ahogy egyik kedves hallgatónk, Bátki Lászlóné idén február 14-én született, ihletett versében azt megfogalmazta. A versek mellett gyönyörű képeket is küldött nekünk kedves hűséges hallgatónk, nagyon szépen köszönjük mindent. De akkor következzék a Mi a zene? című verséből egy részlet: „A hajnal hasadása, / a nap ragyogása, / a madarak dala, / a patak csobogása, / az erdők susogása. // Az ég kéksége, / bíborfényű naplemente, / a hold ezüstös fénye, / a csillagok milliárdja, / északi fény nagy csodája."

Nos, legalább Bátki Lászlóné verse elhozta számunkra az igazi, madárcsicsergős, kék, patakcsobogós tavaszt.

De lássunk a levélből is egy részletet: „Egy szép álom volt a nyolc nap, amit Kínában töltöttem. Barátságos emberek, tisztaság, udvariasság, a természet szeretete, megbecsülése jellemzi az országot mindenhol. Annyi a szépség a természetben és az előállított munkák nyomán, hogy egyik ámulatból a másikba kerültem."

Nagyon köszönjük a képeket, a verseket és ezeket a meleg sorokat is.

Ugyancsak nagyon köszönjük Csizmadi Lászlónak a Japánban történt földrengés és az azt követő cunami kapcsán írt gondolatait. Kedves hallgatónk alaposan tájékozódott, nemcsak a dolgok felszínét, hanem a lényegét is érti. Még rögtönzött térképet is rajzolt leveléhez, hogy jobban megértsük a magyarázatát. Ma már mindenki számára köztudott, hogy a Japánban történt természeti katasztrófának hatása lesz az egész világra, a világgazdaságra. Csakhogy Csizmadi László közvetlenül a sajnálatos események után vetette papírra elemzését, amikor még a tudósok sem voltak benne bizonyosak, hogy mekkora károk érték a szigetországot, és hogy milyen hatással lesz majd a világra. Ugyanakkor Csizmadi László március másodikán papírra vetett elemzésében felvázolta, milyen hatása lesz a történteknek térségünkre és Magyarországra nézve is.

Végül pedig szeretnék idézni Dudás György kedves barátunk egyik korábban írt leveléből. A sok téma miatt csak most van rá lehetőség, hogy közöljük sorait. Természetesen nem arról van szó, hogy nem érdekes, amit Dudás Gyurka ír. Éppen ellenkezőleg. Nagyon is megfontolandóak tanácsai. Hol tréfásan, hol allegóriába bújtatva közli velünk véleményét. Nézzük most milyen jó tanáccsal szolgál Dudás Gyurka minden kedves hallgatónk számára: „valamikor az elődeink halászatból, vadászatból, madarászatból és vadon termő élelmiszer gyűjtéséből éltek. Az Ő tapasztalaik szerint a madarak húsa volt a legjobb. (…) a sas gyakran úgy vadászik, hogy fenn a magasban vitorlázva köröz, a látása nagyon jó, amikor kedvére való zsákmányt lát, gyakran úgy fogja el, hogy a hatalmas szárnyaival a legnagyobb sebességre gyorsul, közben becsukja szárnyait, és így még gyorsabban zuhan lefelé. De a kellő időben széttárja szárnyait és felkapja a kiszemelt áldozatát. Nos, képzeljük el, hogy milyen erős izom kell ahhoz, hogy ezt megtehesse." Eddig az idézet, és ehhez már csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy reméljük, a világ gazdasága is „kellő időben" széttárja a szárnyát, és mindenütt újra fellendül a gazdaság.

Műsorunk végéhez érve köszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Rózsát hallották. A viszonthallásra!