A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Rózsa köszönti a hallgatókat.

Mint arról időről időre beszámolunk itt a Postabontóban, nemcsak leveleket hoz nekünk ide Pekingbe a postás és az internetszolgáltató, hanem egyéb küldeményeket is. Legutoljára például Péter János hatalmas csomagjáról számolhattam be. Kapunk azonban kiadványokat (újságokat, folyóiratokat) is rendszeresen. Mindegyiknek nagyon örülünk, de külön öröm számunkra, ha hallgatóinkról van szó a cikkekben. Igen hosszúra nyúlna a mai műsor, ha fel akarnám például sorolni az összes sajtóorgánumot, amely tudósított Belovitz Károly (nekünk ugyebár Karcsi) vetélkedőnk győzteseként elnyert kínai útjáról és egyúttal természetesen rádiónkról is.

A napokban azonban újabb újságot kaptunk, benne egy Németh Ervinről szóló cikkel. A Délmagyarország/Délvilág mellékletében jelent meg tudósítás Németh Ervin Unofficial English című könyvéről. Ha valahol és valakik, akkor itt nálunk a Kínai Nemzetközi Rádióban és mi, idegen nyelven rádióműsorokat készítők igazán tudjuk, hogy milyen hasznos kézikönyvet írt kedves hallgatónk. Szívből gratulálunk a teljesítményéhez!

Péter János is megérdemel minden elismerést. Rádióamatőr múltjáról már beszámoltunk, de arról még nem, hogy: „egyébként négy szakmám van, cukrász, ipari hűtőgépkezelő, légzésvédőkészülék-kezelő és mozigépész." Nagyon szép teljesítmény ennyi mindent megtanulni.

Érdekes, hogy hallgatóink között mennyi tehetséges, sokoldalú, nagy műveltségű ember van. Ha belegondolunk, ez így is természetes, hiszen eleve a világra nyitott, a magyartól oly nagyon különböző kínai kultúra, gazdaság és politika iránt érdeklődők hallgatják a rádiónkat, márpedig ez nem kevés szellemi energiát igényel. De látszik is ám ez a levelekből! Dudás Gyurka barátunk legutóbb kilencoldalas, magvas gondolatokat tartalmazó levéllel örvendeztetett meg minket. (Azt állítottam: „örvendeztetett", nem pedig „terhelt" és ezt komolyan is gondolom, ezért felesleges Dudás Gyuri aggodalma a levele elején: „Szíves elnézésüket kérem, amiért ismét terhelem önöket a gondolataimmal. De most is, mint mindig, igen sok olyan téma, esemény van, amiről érdemes szólni.") Természetesen lehetetlen nem idézni legalább egyet-kettőt hallgatónk eszmefuttatásaiból. Nagyon tetszett például, hogy „a világon mindenütt óvni kell a Földet, hogy a ma még létező élőlények létezhessenek a jövő nemzedékei számára is. Ne engedjék az élővilág egyetlen fajtájának sem a végpusztulását előidézni. Szigorú törvénnyel kell sújtani azokat, akik az állatokat, a madarakat pusztítják! Hogy azokról ne is szóljak, akik az embereket – közvetve vagy közvetlen irtják!" – írta nagyon pontos látleletként Dudás Gyuri barátunk Lenin születésnapja alkalmából.

Vagy itt van műsorunk zárásaként a talán legszebb gondolat: „Egyedül nem megy. Társakkal az öröm nagyobb, a bánat könnyebb. Az élet csodálatosan szép tud lenni, a boldogság is csak úgy igazi, ha van kivel megosztani. Az objektív és a szubjektív valóságban olyan sok szép és jó van, hogy amit az ember lát, hall, érez, arra gyakran nem talál szavakat, hogy méltóképpen kifejezhesse azokat."

Én sem nagyon találok szavakat, ugyanis ezekhez az igazán költői sorokhoz nem is tudok, nem is lehet semmit hozzátenni. De, mégis, egyvalamit: a jövő héten még megosztom kedves hallgatóinkkal Dudás Gyuri barátunk néhány hasonló gondolatát.

Műsorunk végéhez érve köszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Rózsát hallották. A viszonthallásra!