A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Rózsa köszönti a hallgatókat.
Szeszélyes áprilisunk volt, kaptunk tüzet, vizet, hideget, meleget, mindent, ami csak elképzelhető időjárás-ügyileg. Éppen csak hó nem hullott ebben a hónapban, de persze ezt nem panaszként mondom. Most, amikor írom ezeket a sorokat, szép napos idő van Pekingben. De ki tudja, milyen lesz, amikor felolvasom a Postabontót, ki tudja milyen lesz az idő, amikor adásba kerül az anyag, és akkor még nem is beszéltem kedves hallgatóinkról, akik Magyarországon szintén egészen más feltételek közt élnek, mint mi itt. És hogy el ne feledkezzem kanadai és ausztráliai magyar hallgatóinkról is! Hiszen Kurucz János és családja az ausztráliai őszben él, és lassan beköszönt náluk a hideg.
De mielőtt még idéznék Kurucz János legutóbbi leveléből, előbb Jakab Ildikó kedves hallgatónk kérdésére szeretnék válaszolni. Nem véletlen beszéltem ugyanis a bevezetőben ilyen sokat a Postabontó keletkezésének körülményeiről. Jakab Ildikó tanárnőnek címeztem azokat a mondatokat. Kedves magyartanár hallgatónk több leendő munkatársunkat is tanította Magyarországon a magyar nyelv szépségeire, legutóbbi levelében pedig aziránt érdeklődött, hogy hogyan születnek a Postabontó című műsoraink. Természetesen minden szakmai titkot nem árulhatok el, hiszen a médiák belső működése, belső élete, technikai dolgai nyilván nem is annyira izgalmasak a hallgatók számára. Viszont könnyű válaszolni Jakab Ildikó kérdésére, hiszen már az ő e-mailjének idézésével is „íródik" a műsorunk.
Továbbá. Az előbb Kurucz János kedves levelének részletét ígértem, nos, állom is a szavam. Ezt írja ausztráliai magyar hallgatónk: „Nemcsak a természeti csapások, a földrengés, a szárazság, az áradások okoznak sok fájdalmat, hanem az emberi rombolás is. Háborúk, terrorizmus, amelyek állítólag fölülmúlják a természeti csapásokat is az emberi áldozatok terén. Főleg azok az országok szenvednek, amelyek gazdag természeti kincsekkel rendelkeznek. Olaj, gyémánt, lítium, arany stb. Milliók menekülnek el a saját országukból, próbálnak békésen élni valahol más országban. Nagyon szeretem Kína békés politikáját, amelyet a 6 ezer kilométer hosszú fal bizonyít."
Nos, kedves Jakab Ildikó, a levélidézetek elhangzása után mindig el szoktuk mondani véleményünket a felolvasottakkal kapcsolatban. Aztán általában eszünkbe jut valami, amit egy másik hallgatónk levelében olvastunk. Természetesen nem tanuljuk meg a leveleket fejből, viszont megőrizzük valamennyit, ezért viszonylag könnyű visszakeresni mindent. Most például Kurucz úr levele kapcsán eszembe jutott, hogy nemcsak a hatalmas katasztrófák lehetnek szörnyűek, hanem a kis, mindennapi gonoszságok is. Erről pedig Belovitz Károly régi kedves hallgatónk e-mailjében olvastam a következőket: „Most jövök a falunk képviselőtestületének üléséről, ahol a hatfős képviselőtestület tagjaként 16 programpontot tárgyaltunk meg, a 16. során felvetettem, hogy az önkormányzatunk tegyen feljelentést ismeretlen tettes ellen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés tárgyában, mely véleményre a tavalyi számlák alapján jutottunk hárman a testületből, a számlák ellenőrzése során. Barátot is, ellenséget is szerez az ember a harca során, melyben az igazságérzet vezérli. Sok elfoglaltságot ad a képviselőség amit ingyen, társadalmi munkában végzek, mint ahogy a polgárőrségben és a Magyar Kommunista Munkáspártban végzett munkámat is az."
Nos, kedves Jakab Ildikó tanárnő Cegléden, remélem Ön is, és minden többi hallgatónk is nyert egy kis betekintést mindennapi munkánkba. Hallgassák továbbra is műsorainkat, most már az imént ismertetett kis szakmai titkok ismeretében, így talán még érdekesebbnek találják mindazt, amit hallanak.
Műsorunk végéhez érve köszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Rózsát hallották. A viszonthallásra!
