Dudás György köldött 508. Szilánkjában azt mondta: nagyon kiváncsi vagyok, a Kínával való tárgyalásra-most , hogy a miniszterelnök úr találkozott a kínai miniszterelnök úrral. Nagyon drukkolok nekik, annak reményében, hogy megtudnak egyezni, és tényleg nagyon jó, és hasznos együtt müködés jöhet létre. De szerintem ebből csak, akkor lessz igazi kapcsolat, ha az őszinteség hatja átt, az együtt működést, és a kölcsönös tisztelet. Mert azzal súlyosan sértik a kínai népköztársaság népét. Mert a papok uralmát akarják, ők maguk, és nem a nép. Nem véletlen az, hogy az usa-a vallásos népeken át, akar beavatkozni Kína belügyeibe. Mert Ők tudják, hogy a vallásos emberek óriási többsége nem képes azt át tekinteni, hogy, miért lenne neki jobb, hoa kiválna a kínai néptörtársaságból. Akik viszont gondolkodnak, azok tudják, hogy az USA nem nekik akarnak jót. Hanem Kínát, akarják feldarabolni úgy mint másokat. És a szépen fejlődő országot, a külső és a belső ellenségeit szétt provatizálnák. A kommunistákat ott is bünösöknek kiáltanák ki úgy mint itt. A nép vissza zuhanna a régi nyomorba. Nagyon reméllem, hogy ezt az örömet nem fogják megadni, a kapitalizmus kedvelőinek. A kínai nép, addig lessz szépen fejlődő ország, amig a kommunistáké a politika hatalom. Mert csak igy lehetséges a harmónikus társadalom megteremtése. A tőkés rendeszerekben, jelen van és mérhetetlenül terjed, növekszik az egolizmus. Kedves György, igazad van, a tibeti történelem igy van, már az időszámítás előtt a Qinghai-Tibeti fennsíkon élő tibeti nemzetiségű ősök létesítettek kapcsolatot a Kína más területein élő hanokkal. Hosszú idő elteltével a tibeti fennsíkon élő törzsek fokozatosan egyesültek és végül kialakult a mai Tibet.
Az időszámítás szerinti 7. század kezdetén véget értek Kína középső területén a több mint 300 évig tartó zavargások és elszakadási törekvések. Ezzel egy időben a tibeti nemzet hőse, azaz Szongcen Gampo megalapította a tibeti királyságot, amelynek székhelye Lhasza lett. Szongcen Gampo idején átvették a tang-dinasztia élenjáró termelési technikáját, illetve politikai, kulturális eredményeit, rendkívül jó baráti kapcsolatokat létesítettek a Tang-dinasztiával a politika, a gazdaság, a kultúra, valamint más területeken egyaránt. A 13. század közepén Tibet hivatalosan Kína részévé lett, ezután bár Kínában több dinasztia követte egymást és többször változott a központi hatalom, de Tibet mindig is a központi kormány irányítása alatt volt. 1644-ben a Qing-dinasztia megalakulása után még szigorúbbá vált az irányítás és az igazgatás Tibet felett, erősítették és rendszeressé tették a központi kormány jogainak gyakorlását. 1727-ben a Qing-dinasztia mandarint, vagyis minisztert küldött Tibetbe, ahol a központi kormányt képviselve ellenőrizte a tibeti adminisztrációt.
A második világháború után az amerikai imperilalizmus ismét betette lábát Tibetbe, s ott a reakciós nagybirtokosok köreire támaszkodva megkísérelte elszakítan Tibetet a Kínai Népköztársaságtól. A hazafias erők azonban meggátolták kísérletüket.
a Kínai Népköztársaság megalakulása után, a központi népi kormány a tibeti történelemnek és az akkori helyzetnek megfelelően úgy döntött, hogy békés módon szabadítja fel Tibetet. A központi kormány Tibetben demokratikus reformokat hajtott végre, érvénytelenítette a bürokrata- és rabszolga-rendszert, a rabszolgák ezrei szabadultak fel és lettek az új társadalom gazdái. Majd Tibetben megalakult a Tibeti Autonóm Területet Előkészítő Bizottság. Az egyházi és a világi nagybirtokos reakció azonban megnehezítette a reformok végrehajtását, gátolta a bizottság működését és l959 márciusában lázadást robbantott ki, amelyet a Kínai Néphadsereg erői hamarosan felszámoltak. Ezután elszökött a Dalai Láma, akinek helyét a helyi közigazgatás élén a Pancsen Láma vette át. Ez után megkezdték a földreform végrehjatását. Még néhány éves stabil fejlődés után l965 szeptemberében hivatalosan megalakult a Tibeti Autonóm Terület Kínában.
Kiss István leveléről jutott eszembe, aki a levelében azt írta, hogy nem sokára tartandják az olimpiai játékot Londongban. Jó emlékszem, hogy a 2008-as pekingi olimpiai játék elég hatalmas és értékes valamint sikeres volt is. Remélem, hogy a most londongi olimpiai jétékon a kínai sportoló elérheti sokt sikert. Ha van lehetőségem, biztosan én megyek Londongba és gradulálok a kínai delegácinak. Kedves István nagyon köszönöm a szép kivánságot.
(Írta/fordította: Dong Xuhui)
