Kedves hallgatóink a postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Rózsa köszönti a hallgatókat. Néhány nappal ezelőtt kezdődött a nyári napforduló, ez azt jelenti, hogy az időjrás egyre melegebb. Már korábban is igen nagyon forróság volt, ezért mi itt már mindenre föl vagyunk készülve, ezt a hőhullámot is át fogjuk vészelni.

A hozzánk érkező levelekből és e-mailekből úgy tűnik, hogy mostanra már szinte mindenki figyelmet szentelt a kínai Shenzhou-9 emberes űrhajóra. Mint Dr Krisztián Béla e-mailben azt írta, hogy gratulált a nagy sikerhez, az űrhajósok sikeres munkájához. Reméli, minél több hasonló siker születik. Kedves Krisztián Béla, a mai eredmények megszülethessenek, nagyon hosszú utat kellett megtennie a kínai űrkutatásnak. Pedig mondhatnánk, hogy a rakétatechnika alapjait Kínában rakták le, hiszen itt találták fel a puskaport, és az első rakétának nevezhető szerkezeteket is itt készítették, sőt, állították hadrendbe az első millennium körül.

Sok hallgató a levelében kérdezte a kínai űrrepülés történelemét. A kínai űrrepülés egyik legnagyobb alakja kétségkívül Qian Xuesen. Qian 1934-ben szerzett mérnöki diplomát Sanghajban, majd az amerikai MIT-n folytatta tanulmányait. Az MIT után a Caltech-en, azaz a California Institute of Technology-n folytatta doktori tanulmányait, az Egyesült Államokba maga is nemrég áttelepült Kármán Tódor szárnyai alatt. Ahogy mentora írta róla, „Harminchat évesen már vitathatatlanul egy olyan zseni volt, akinek munkája hatalmas mértékben lendítette előre a nagysebességű aerodinamikát és a sugárhajtást." Qian a második világháború után tagja volt annak a tudóscsoportnak, akik a náci Németország rakétatudósait hallgatták ki kutatási eredményeikről. Ahogy egy amerikai magazin Qianra emlékező összeállításában találóan megjegyezte, akkor még senki sem gondolta volna, hogy a kínai űrkutatás jövendő apja, Qian Xuesen hallgatja ki az amerikai űrprogram jövendő apját, Wernher von Braunt. Az akkoriban legfejlettebb technológiával rendelkező Németország tudósai Qian több elméletét is bizonyították és ültették át gyakorlatba. Ezekben az években Qian egy interkontinentális űrrepülő tervein dolgozott, amely végül az amerikai űrsiklókat is inspirálta.

Qian egyike volt a legnagyobb amerikai tudósoknak, 1949-ben rábízták a Caltech sugármeghajtást kutató központjának irányítását is. A rákövetkező évben vélt vagy valós kommunista kapcsolatai miatt eltiltották az akkor szigorúan titkosnak minősített kutatásaitól, és csak tanítással foglalkozhatott. Egy alkalommal még titkos információk csempészésével is meggyanúsították, de kiderült, hogy csak egy egyszerű logaritmikus tábláról volt szó. Öt évig tartott egyesült államokbeli meghurcolása, mielőtt a fiatal új Kínának sikerült elérnie, hogy Qian hazatérhessen.

Az általa Kínába hozott tudás csak von Braun amerikai alkalmazásával összemérhető. Quan nemcsak a nyilvánosan elérhető – ám csak a legképzettebbek számára érthető – tudományos eredményekkel volt tisztában, hanem belülről ismerte az amerikai – nem kis részben a náci Németország eredményeire épülő – elméleti kutatásokat is, hiszen ő maga is nagyban hozzájárult azokhoz. A Kínában hősnek kijáró tisztelettel köszöntött Quan végre visszatérhetett kutatásaihoz, és tudását hazája szolgálatába állíthatta.

Az űrkutatás a szovjet Szputnyik fellövése után indult meg Kínában. Mao Ce-tungot lenyűgözte a műhold és erősen szorgalmazta, hogy Kína is saját műholdat juttasson az űrbe. A terv egyik fő felelőse Quan Xuesen volt. A nagy ugrás előre évei alatt irrealisztikus határidőket szabtak a programnak, a remélt 1959-es fellövés elmaradt. Hiába volt néhány nagy alakja a kutatásoknak, mint például Quan, vagy a doktoriját a háború előtt Berlinben szerző, később a kínai műholdak atyjaként tisztelt Zhao Jiuzhang, hiányzott a speciális ipari háttér és a képzett szakembergárda – az anyagi források szűkösségéről már nem is beszélve.

Az első teljesen kínai tervezésű rakéta 1960-ban emelkedett a levegőbe, a műholdprogram részeként. A polgári ellenőrzés alatt álló program számára igencsak szűkös erőforrások álltak rendelkezésre. Az első rakéta főbb alkatrészeit két fiatal lány kézzel szerelte össze, az üzemanyagot egy biciklipumpa továbbította. Egyértelmű volt, hogy ilyen körülmények között beláthatatlanul hosszú időt vett volna igénybe egy megfelelő hordozórakéta kifejlesztése.

Kedves hallgatóink a mai postabontó véget ért. A majd következő adásban a műsorvezető fog továbbra ismertetni a kínai emberes űrhajó program fejlesztését. A vissonthallásra.

(Írta/fordította: Dong Xuhui)