Nos jól is esik ebben a nagy forróságban felüdülésként hallgatói leveleket olvasni. Mindenki tudja az osztályunkban, hogy hűvösek a hallgatói levelek, télen pedig felmelegítenek, ez nem ellenmondás，hanem a leglények, azt jelenti, hogy télen-nyáron nagyon várjuk az Önök leveleit.
Kedves Dudás György mint mindig ismételten újságot és szép kívánságot küldött nekünk, üdvözli a minden magyar szekció munkatársunkat. Mi is nagyon köszönünk. Horváth István, régi barátunk küldött levelet Ma Xiaolu, Leának. Jelenleg Lea pedig nálatok Budapesten tanul, talán vele találkozhat Magyarországon is.
A múlt postabontó műsorban ismertettem a kínai emberes űrhajó fejlesztésénak első részét, mai adásunk pedig a második részét mutatom be Ünöknek.
A Dongfeng-2 1964-ben került sor, azaz „Keleti Szél 2" ballisztikus rakéta első sikeres tesztjére. A Dongfeng rakétákat az ötvenes évektől kezdve fejlesztették a katonai kutatóintézetekben. A Szovjetunió és Kína közötti technikai együttműködés kereteiben a SZU segítséget nyújtott a kínai ballisztikus rakéták fejlesztésében. Ezután a szovjet-kínai viszony hűvösebbé válásával a kínai kutatásoknak saját lábukra kellett állniuk, azonban az addig felhalmozott tudás nagyon értékesnek bizonyult.
Amikor egyértelművé vált, hogy a kínai katonai célú ballisztikus rakéták milyen magas színvonalat értek el, felvetődött azok használata az űrkutatás terén. 1968-ban vonták végül az űrkutatást katonai felügyelet alá, ami azzal az előnnyel is járt, hogy elérhetővé váltak az addig csak katonai célú rakéták és a hozzájuk kapcsolódó emberi és fizikai infrastruktúra. Így válhatott az 1958-ban létrehozott jiuquani kilövőállomás a kínai űrprogram részévé, ahonnan a Shenzhou-9 is indult.
A második polgári célú műhold felbocsátására 1975-ig várni kellett, azonban röviddel a Dongfanghong-1 felbocsátása után egy kísérleti katonai műholdat is az űrbe juttattak. Az 1975-ben feljuttatott műhold már visszatérésre is képes volt, így értékes tudományos kísérletekre is mód nyílt.
A következő nagy lépés a geostacioner pályára állított műhold fellövése volt. A geostacioner pályán a műhold a Föld forgásával egyező irányban és sebességgel kering, így a földről szemlélve mindig azonos helyen marad. Ezáltal a műhold tökéletesen alkalmassá válik kommunikációs feladatok ellátására. A hetvenes évek közepére a geostacioner pályák már meglehetősen zsúfoltak voltak, a szabad helyek kiosztásáért a Nemzetközi Távközlési Unió felelt. Annak érdekében, hogy Kína biztosítsa maga számára az igényelt helyet, határos időn belül pályára kellett állítania műholdját. Egy ilyen művelethez szükséges technológia majdnem teljes egészében rendelkezésére állt a kínai szakembereknek, azonban a műhold maga nagyobb kihívást jelentett. A hetvenes évek végén, amikor az amerikai és kínai kormányzat között normalizálódott a viszony, felvetődött egy amerikai műhold megvásárlása. Végül a saját lábon állás mellett döntöttek, és a rohamtempójú munkának hála 1983 végére elkészült az új rakéta, a műhold, a kilövőállás, az irányítóközpont és a bázisállomások hálózata. A rakéta elkészítése különösen sok munkát igényelt, mert Ren Xinmin, a projekt felelőse ragaszkodott hozzá, hogy jelentősen továbbfejlesszék azt, pedig régebbi technikával is megoldható lett volna a feladat. A projekt során biztosra mentek: három rakétát és műholdat is előkészítettek, hogy biztosan pályára tudjanak állítani legalább egyet közülük. A sikeres kilövés 1984. április 8-án történt meg, a műholdat pedig 16-án már használatba is vették. Az új műhold, a Dongfanghong-2 tette lehetővé, hogy Kína messzi nyugati vidékein is élőben láthassák a Pekingből sugárzott televízióadásokat.
Kína már űrkutatásainak kezdeti szakaszaiban is többször tervbe vette az emberes űrutazást, azonban politikai és gazdasági okokból ezek nem válhattak valóra. A nyolcvanas évek közepétől kezdve azonban egyre erősödött Kína legnagyobb tudósainak lobbitevékenysége, hogy végre Kína is embert juttasson a világűrbe. A gazdasági helyzet javulásával az ország is egyre inkább megengedhette már magának ezt a drága beruházást, így végül a KKP PB Állandó Bizottsága hagyta jóvá a tervet, melynek végső célja egy űrállomás megépítése. 1993-ban létrehozták a kínai űrkutatást a mai formájában összefogó szervezetet, az Országos Űrkutatási Hivatalt.
(Írta/fordította: Dong Xuhui)
