A Qingcheng hegység a délnyugat-kínai Sichuan tartományban Dujiangyan várostól 15 kilométerre délnyugatra emelkedik. Festői szépségű, lenyűgöző tájak tárulkoznak fel itt a látogatók előtt. Az időszámítás szerinti 143-ban Zhang Lin megteremtette Kína eredeti vallását, a taoizmust, ezért ez a hegyvidék fontos szerepet játszott a taoizmus történetében. Itt taoista templom- és kolostoregyüttes marad ránk. Az épületek, a pavilonok általában egy tengely két oldalán szimmetrikusan helyezkednek el, összhangban a földrajzi fekvéssel, a domborzattal, a természettel, valamint a vallás tanaival és tanításaival. Az épületek dekoratív elemei a taoizmusnak azon tanát mutatják be, amely szerint az emberek szerencsét, hosszú életet és szentté válást tartják a legfontosabbnak. Az épületek, paloták és pavilonok falain számos felirat látható, amelyeknek szövegei nemcsak a hegység szépségét dicsérik, hanem tanait és tanításait is. Nem is szólva arról, hogy felidézik a taoizmus szentkönyveit. A hegység közelében az új kőkorszakból ránk maradt lelőhely található. Az itt előkerült számos lelet fontos forrás az emberiség több mint 4500 évvel ezelőtti történelmének kutatásához. A kitűnő természeti környezet miatt a világhírű pandamackók is megélnek itt.
A Dujiangyan vízgazdálkodási mű az ókori Kína neves vízgazdálkodási létesítménye, amely a délnyugat-kínai Sichuan tartományban a Chengdu alföld nyugati részén a Minjiang folyónál helyezkedik el. A vízgazdálkodási létesítmény építése előtt a Minjiang folyó gyakran kiáradt. Az időszámításunk kezdete előtti 256-ban Li Bin vízgazdálkodási szakértő és fia az elődök tapasztalataiból tanulva, a helyi lakosokat vezetve felépítette ezt a vízművet. Attól fogva az emberek bőven termő, termékeny földként emlegetik a Chengdu-síkságot.