A Lushan hegység Kína legnagyobb folyója, a Jangce és az ország legnagyobb tava, a Boyang tó partján emelkedik. A hegység kőzete réteges szerkezetű. Ezen a területen a hegység, a nagy folyó és tó egymás mellett helyezkedik el. A monumentális, csodálatos, meredek falú hegycsúcsok, a titokzatos felhőtenger, a lezúgó vízesések lenyűgözik a látogatókat.

Már több mint két év telt el azóta, hogy Si Maqian, Kína első historiakönyv írója meghódította a Lushan hegység csúcsait, majd külön megemlítette ezek természeti szépségét könyvében. Azóta számos értelmiségi, prózaíró, költő és festő járt a hegységben, aki számos alkotását ihlették az idillikus életképet és tájak. A 8. században élt Li Bai neves költő egyik költeményében azt írta le a hegységről: "a nap gyönyörűen süt a hegységben tornyusuló felhőtengerre. Messziről olyan, mintha vízesések függnének a hegyoldalon, amelyek minden pillanatban 3 ezer chit, vagyis ezer métert zuhannak le úgy, mintha az ezüst-folyóról, azaz a Tejútról hullanának alá a kilenc égitesten keresztül Földünkre." Szeretném Önöket emlékeztetni, hogy a kínaiak a Tejútat ezüst-folyónak nevezik.

A Lishan hegység az ókori Kína egyik vallási és oktató bázisa volt. Az időszámításunk utáni 391-ban Hui Yuan, a kínai buddhista egyház egyik vezére itt építette fel a Donglin kolostort, és létesítette a buddhizmus egyik szektáját, a Jingtu szektát, és ezzel kínaiasította a buddhizmust. Azóta a Lushan hegység Dél-Kína buddhista központja. Az ötödik században Lu Xiujing, az eredeti kínai vallás, a taoizmus egyik alapítója itt alakította meg ennek a vallásnak egy másik szektáját, a Nantianshi szektát. Az 5. és a 12. évszázad között itt nagyon elterjedt a vallás. Akkor több mint 500 templom és kolostor működött a területen. A Ming- és a Qing-dinasztia idején az iszlám, a protestáns és a katolikus hívek is itt kezdték építeni templomaikat.

1 2 3