A Nam-tó jelentése tibeti nyelven Égi tó, Tibet székhelyétől, Lhaszától északra fekvő két járás határterületén fekszik. A tó délre a látványos Nyencsen-hegységre néz, északi és északnyugati oldala pedig a le- és felfelé lejtősen húzódó észak-tibeti fennsík. A keskeny tó nyugatról keletre 70 kilométer hosszú, délről északra pedig 30 kilométer, mintegy 1940 négyzetkilométer kiterjedésű. A kínai tavakról szóló sorozat mai számában a tibeti szent tóról számolunk be Önöknek.

 

Több mint kétmillió évvel ezelőtt a földkéregben óriási mozgások voltak, aminek következtében kiemelkedett a Qinghai-Tibeti fennsík, összenyomódtak a sziklák, melyek magas hegyekké váltak, némelyek pedig völggyé vagy alfölddé süllyedtek. A Nam-tó a földréteg mozgása alapján a gleccserek hatására képződött. Korábban a Nam-tó felülete igen tágas volt, s a tengerszint alatt maradt. Akkoriban az időjárás meleg és nedves volt, a tó pedig olyannak tűnhetett, mintha tenger volna. Mintegy 10 ezer évvel ezelőttől kezdve azonban a fennsíkon egyre szárazabbá vált az éghajlat, csökken a tóba folyó víz mennyisége, így kisebbé vált a tó kiterjedése, viszont a jelenlegi tengerszint feletti magasságra emelkedett. Mostanában a Nam-tó vízfelülete a tengerszint fölött 4718 méteren van, a világ 1000 négyzetkilométer kiterjedést meghaladó tavai közül a legmagasabban ez található.

A Nam-tó legfőbb vízforrása a csapadék és a hegyi gleccserek elolvadt vize. Tibet legnagyobb belföldi tava, az országnak pedig második legnagyobbika a Qinghai tó mögött. Minthogy a csapadék kevés, erős a napsütés, ezért a tó erősen párolog. A víz keserű, sós, nem lehet ivóvízként hasznosítani.

1 2