Mint azt elmondtuk, Shangrilla egy tibeti szó, azon a környéken tibetiek laknak. Ám ez a tájegység valójában a több nemzeti kisebbség által lakott dél-kínai Yuannan tartomány észak-nyugati részén, Diqing prefektúrában fekszik és a helység másik népszerű neve: Zhongdian. Ennek a tartománynak az egyik legfontosabb, legjellegzetesebb idegenforgalmi látványossága éppen az, hogy itt közelről tanulmányozhatók a nemzeti kisebbségek élete, sajátos életkörülményeik.

Ha a híres turisztikai központtól Lijiangtól északra indulunk, akkor a Hutiao szoroson át jutunk a Diqing autonóm prefektúra területére. A távolban a Paragenzong, a Haba, és a Langxiao hegy hófödte csúcsai magasodnak a felhők fölé. A vidék három tartomány: Yunnan, Szecsuan és Tibet találkozásánál fekszik és ezen a területen több mint 300 ezer lakos él, köztük tibeti, Lili, Naxi, Yi, Hui, Han nemzetiségűek - összesen 13 nemzetiség.

A történelem folyamán a vidék fontos közlekedési csomópont volt, itt vezettek az utak Szecsuan tartományba és Tibetbe. Zhongdian Kunmingtól, Yunnan tartomány fővárosától 700 kilométerre fekszik és neve tibeti nyelven annyit tesz: széles tanya, mert itt igazán széles sztyeppék nyúlnak el a hegyek között, amelyeket a kanyargós Longtan és Naizi folyó szabdal szét. A vidék 3300 méterrel a tengerszint felett fekszik és területe 11 ezer 600 négyzetkilométer. A Zhongdian központjában fekvő járás tibeti neve: Tukzong, ami kőhegyen épült várat jelenti. Itt a 4000-nél magasabb hófödte csúcsok száma eléri a 470-et, közülük a legmagasabb az 5545 méter magas Paragenzong. Régen a hegyekben nagyon erős volt a szeizmikus mozgás, így Zhongdianban egy mély völgy keletkezett, amelynek legmélyebb pontja csak 1503 méterrel van a tengerszint fölött: a hegycsúcsok ennél sokszor négyezer méterrel is magasabbak.

Ennek következtében a vidéken a magas hegyekre és a mély völgyekre egyaránt jellemző földrajzi alakzatok is megtalálhatók. A legszebb, legkellemesebb évszak májustól augusztusig tart. Ilyenkor elolvad a hó, kinyílnak a virágok, a sztyeppeken dús füvű legelő várja az állatokat, amelyek a hideg tél után a völgyekből a viszonylag magasabban fekvő sztyeppére költöznek. A hagyományos tibeti naptár szerint májusban a tibetiek minden évben lóversenyt rendeznek és ez igazi ünnepnek számít. Ilyenkor a helybeliek a Főnix hegy lábánál sátrakat vernek, finom ételeket főznek és három napon keresztül figyelik a lovak és lovasok szereplését.

Ha a turisták Shangrilában, vagyis Csongdianban meglátogatják a tibeti lakosok otthonait, akkor felkészülhetnek arra, hogy elsősorban szeszesitalt kell fogyasztaniuk, mert a vendéglátók ilyenkor a vendégeket a helyi növényekből készült pálinkával szokták kinálni, amely persze igen erős. Azért emellett aludtejet és tejes teát is lehet inni. Az ételeket ? és a pálinkát - a tűz mellett fogyasztják el, a hangulat ilyenkor melegebb és fényesebb, mint a fennsík fölötti nap ragyogása.

Az étkezéshez fából készült edényt használnak, ez a tibeti nép hagyományos használati tárgya, amit a

dél-ázsiai országokba is exportálnak.

(Megjegyzés: a szóban forgó "Zhongdian" járási elnevezését a múlt évben változtatta hivatalosan meg a tartomány mai Shangrilára.)