A Henan Tartományi Muzeológiai Intézet a tartomány székhelyének, Zhengzhounak a belvárosában terül el. Az épületet több mint 70 évvel ezelőtt emelték. A fő épületet Kína most felfedezett legrégebbi obszervatóriumához hasonlóan tervezték, a körvonala egyszerű, de látványos. A múzeumban jelenleg több mint 1,3 millió darab régiséget raktároznak, nyolcadát az ország összes leletének. Néhány szakértő szerint a leletek kulturális értéke alapján valamennyi kínai múzeum közül a Tiltott Város Muzeológiai Kutatóintézet az első, a mai műsorunkban szereplő henani pedig a második. Ding Fuli, a Henan Tartományi Muzeológiai Intézet vezérigazgatója beszámolt róla, hogy a raktáron található tárgyak közt sok az igen nagy értékű antik tárgy. Mint Ding Fuli elmondta:
"A múzeumunkban bemutatott tárgyak közül némelyek bámulatba ejthetik a látogatókat, rekordot jelentenek Kínán belül. Ezért az ide érkezők csak sajnálhatják, ha nem látogatnak el a henani múzeumba."
Ding úr szerint a múzeum valamennyi kincse közül a legkiemelkedőbbek a bronzedények. Több mint 4000 évvel korábban már rendelkezett az ősi Kína a bronzkohászat és- öntés technikájával. Az őskori Kínában az öntött bronztárgyak jelentős szerepet töltöttek be a társadalomban, mint a méltóság és hatalom szimbólumát használták fel őket az ünnepségeken, áldozati szertartásokon. Továbbá bámulatra méltó elődeink kohászati technológiája. Az antik edényeknek olyan jelentős a régészeti értéke, hogy a hatását tekintve egyesek szerint a kínai nagy fallal is felveszi a versenyt.
Henan tartomány területe a bronzkorban Kína politikai és gazdasági központja volt, ezért itt fedezték fel az edényeket. A Henan Tartományi Muzeológiai Intézetben megőrzött bronztárgyak finom kidolgozása, csodálatos formavilága és díszítése ad teljes képet az egykori bronzkultúráról. A múzeum legértékesebb kincse a Királyi Nagyfia harangegyüttes. A harangot egy őskori király utódja öntette az apja emlékére. A harang felületén írás olvasható, amely megőrizte a történetet. Liu Heng, a múzeum kalauza által adott magyarázat szerint a harangok majdnem 2500 éves múlttal rendelkeznek. Mint beszámolt róla:
"Igen komplex a harangegyüttes, 26 harang tartozik hozzá. A legnagyobb 152,8 kilogramm súlyú, a legkisebb csak 2,8 kilogramm. 7 zenei skálát játszhatnak el rajta, hangterjedelme pedig meghaladja a négy és fél oktávot. Sőt, sokféle modern ritmus is eljátszható rajta. Eddig a több mint 2500 évvel ezelőtti Tavasz és Ősz korszakából maradt fenn a legtöbb darabbal, legszélesebb hangskálával rendelkező harangegyüttes."
A hatalmas bronztárgy mellett a múzeumban megőrzött másik kincs, az úgynevezett Lótusz-daru Kockás Kanna sokkal kisebb, csak 12 centiméter magas. Csakhogy a kanna a Kelet legfinomabb bronzedényeinek egyike. A kockás kannát egy helyi paraszt 1923-ban találta meg a földjén, amikor kutat ásott. A több mint 2500 éves kanna felső része kifakadó lótuszszirmokhoz hasonlít, a szirmok közepén egy repülésre kész daru áll, innen származott a neve. A feltárt bizonyítékok azt mutatják, hogy a kannát a rabszolgatartó társadalom késői szakaszában készítették. Ugyanis a korai és középső szakaszban előállított bronzedények stílusára a komolyság és a félelmetes külalak a jellemző. Ez az edény viszont élénkséget, aktivitást mutat, ezért szakértők becslése szerint a készítési ideje éppen a rabszolgatartó társadalom felbomlásának idejére eshetett.